Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
47. Sebes István követ jelentése a magyar-osztrák kapcsolatok ügyében teendő szovjet lépésekről Bécs, 1960. február 16. 94/szig. titk/1960. A Központ kidolgozott tervét 236 — az Ausztriával szemben teendő szovjet lépésekre az osztrák-magyar kapcsolatok megjavításának elősegítésére — megkaptam. Véleményem szerint ilyen nagy jelentőségű lépésnél helyes lett volna előzőleg a bécsi követség véleményét kikérni, illetve engem megbízni azzal, hogy Lapin elvtárssal előzőleg folytassak eszmecserét a teendő lépések mikéntjéről. Miután a terv a bécsi követség megkérdezése nélkül készült el, kénytelen voltam utólagosan véleményt nyilvánítani. A Szovjetunió kormánya, külügyminisztériuma és különösen bécsi nagykövetsége nagy és értékes segítséget nyújtott a magyar-osztrák kapcsolatok megjavításának előmozdítására az ellenforradalmat követő időszakban. Számos esetben felhívták az osztrák vezető államférfiak figyelmét, hogy a Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri Ausztria kapcsolatát a szomszédos szocialista országokkal, és kívánatosnak tartja, hogy ezek a kapcsolatok kedvezően fejlődjenek és közeledés történjen ez országok és Ausztria között. Számos esetben kifejezetten rámutattak az Ausztria és Magyarország közötti kapcsolatok megjavításának fontosságára. Az utóbbi időszakban bekövetkezett kedvező fejlődés nagymértékben volt köszönhető a szovjet segítségnek és tanácsadásnak. Jelenleg Ausztria és Magyarország között a kapcsolatok észrevehetően megjavultak, és kilátás van további javulásra. Az előrehaladás mellett azonban számos visszahúzó és fékező jelenség is tapasztalható Ausztria részéről. Ezeket a jelenségeket nem kívánom felsorolni, mert közismertek. A Szovjetuniónak átnyújtott emlékeztető felsorolja azokat a legfontosabb kérdéscsoportokat, ahol Ausztria részéről huzavona, ingadozás, felemás magatartás, sőt kifejezetten ellenséges viselkedés tapasztalható. A kérdés azonban az, hogy egyrészt valamennyi kérdéscsoport egyforma fontosságú-e számunkra, másrészt kellőképpen megfontolták-e, hogy valamennyi kérdésben szükséges-e a szovjet segítség igénylése. Véleményem szerint a jelenlegi időpontban csak az osztrák-magyar viszonyt érintő legfontosabb kérdésekben helyes a szovjet kormány támogatását kérni. A két országot érintő számos kérdésben megvan annak a lehetősége, hogy a magunk erejével előrehaladást tudunk elérni, ha helyesen dolgozzuk ki taktikánkat és a módszereket. Ha sorba vesszük ezeket a kérdéseket, akkor a következőket lehet megállapítani. A diplomáciai tárgyalások továbbfolytatása A szovjet segítség kérése ebben az ügyben azt a látszatot keltené az osztrákokban, hogy számunkra olyan nagy fontosságú a diplomáciai tárgyalások folytatása, hogy ezért esetleg bizonyos áldozatokat is hajlandók vagyunk hozni. Véleményem szerint ez a lépés ellentétben áll a kollégiumi előterjesztés azon megállapításával, hogy „el kell kerülni a Lásd a 45. sz. iratot.
