Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

magatartásával kapcsolatban mutatkozott. Koller erre arról beszélt, hogy e kérdést is elsősorban a magyar referens ismeri jól, és bár igaz, hogy a Fehér Könyv már elég régi, és csak idézetről van szó, mégis kénytelen újra rámutatni, milyen komolyan ítélik meg az egészet. Mindenki tisztában van azzal Ausztriában, hogy sok kétes, nem kívánatos elem is tartózkodik az országban, de ezekhez az osztrák kormánynak soha semmi köze nem volt, és így egy magyar hivatalos kiadvány rágalmai annál súlyosabban esnek a latba. Beck elvtárs erre megkérdezte, hogy ezek szerint szavait úgy kell-e értelmeznie, hogy tiltakozó jegyzéket fognak átnyújtani, és ha igen, akkor ez mikor várható. Meglepetésszerűen Koller erre közölte, hogy ez elsősorban attól függ, mit fognak tenni magyar részről a Fehér Könyv szóban forgó idézetével kapcsolatban. Mikor Beck elvtárs, mintegy ismételve a hallottakat azt mondotta, hogy ezek szerint — ha jól értette — osztrák részről valami hivatalos cáfolatfélére várnak, Koller nagyokat bólintott. Beck elvtárs közölte, hogy ezt a fordulatot természetesen azonnal közölni fogja illetékes helyen, de nem állhatja meg, hogy tisztára személyes véleményeként ne mutasson rá az osztrák fél elképzeléseinek lehetetlenségére. Ilyen erőltetett és irreális követelés könnyen kérdésessé teheti mindazokat a kezdeti eredményeket, melyek a két ország viszonylatában újabban mutatkoztak. Úgy néz ki, hogy osztrák részről előttünk ismeretlen okoknál fogva, szándékosan keresztbe tett gerendával el akarják zárni a normalizálásra vezető utat. Ugyanakkor nem vitás, hogy egy esetleges osztrák tiltakozó jegyzékre magyar részről megfelelően válaszolnának. Koller, akinek ezek szerint fő feladata a puhatolózás volt, a beszélgetés végén mintegy enyhítve az egészet, általános frázis keretében kijelentette, hogy véleménye szerint a normalizálás folyamata előbb-utóbb ki fog bontakozni még akkor is, ha valóban sor kerül fent említett osztrák tiltakozásra. Mindebből látható, hogy Haymerle és Grubhofer ismeretes tapogatózásain kívül újabb, ezúttal provokatívabb formában kísérlet történt a magyar fél megegyezési készségének kipuhatolózására. Lehet, hogy ily módon bizonytalan időre ki akarják tolni a magyar-osztrák megbeszélések időpontját, de az is meglehet, hogy egyszerűen le akarják mérni, meddig megyünk el annak érdekében, hogy Európa ezen a részén is a békés együttélés érdekében kerülni kell mindazt, ami feleslegesen kiélezné a helyzetet. Tehát nem utolsósorban a szovjet-magyar külpolitika azonosságát vagy eltéréseit akarják kipuhatolni, hogy majd a tárgyalások során gyümölcsöztessék ebbeli ismereteiket. Véleményünk szerint, ha ezek után valóban tiltakozó jegyzéket küldenének (ami nem biztos) akkor egyrészt olyan jegyzékkel kell válaszolni, mely egyben leleplezi a normalizálás megakadályozására irányuló szándékaikat is. Másrészt biztosítani kell olyan elítélő szovjet sajtókommentárokat, mely a szovjet-magyar felfogás teljes azonosságát félreérthetetlenné teszi számukra. P. F. s. k.[Puja Frigy esi Beck [István] s. k. MOL XIX-J-36-a 1957/134. tétel (16. doboz) — Géppel írt fogalmazvány másodlat.