Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
között az osztrákokkal tovább élezni a viszonyt. Helyesebb lenne Kiss elvtárs mellett egy ismeretlenebb embert küldeni, esetleg ne legyen állami funkcionárius ő sem. 122 4.) Hosszasabban beszélgettem Grubhoferrel a gyermek-kérdés megoldásáról. 123 A beszélgetésből érezhető volt, hogy az osztrákoknak komoly fejfájást okoz ez a kérdés. Elmondottam az államtitkárnak, hogy osztrák részről ragaszkodnak ahhoz, hogy a Nemzetközi Vöröskereszt állapítsa meg minden esetben, hogy a gyermek szülei Magyarországon tartózkodnak-e vagy sem. Mi az egész kérdésben presztízs-kérdést is látunk. Az osztrák külügyminisztériumnak nem elegendő az, ha a magyar hatóságok kijelentik, hogy a gyermek szülei Magyarországon vannak, az osztrák külügyminisztérium a Nemzetközi Vöröskereszthez ragaszkodik. A Nemzetközi Vöröskeresztnek pedig még elegendő apparátusa sincs ehhez. Grubhofer kijelentette, hogy ő azt gondolja, hogy a Nemzetközi Vöröskeresztnek megfelelne, ha a Magyar Vöröskereszt igazolná a szülők magyarországi tartózkodását. Én ezt kétségbevontam, hiszen ha elegendő volna, akkor nem lenne semmi probléma. Grubhofer megjegyezte még, hogy szerinte a leghelyesebb az lenne, ha a gyermekek szülei vízumot kapnának, és itt Ausztriában vennék át a gyermekeket. Megjegyeztem, hogy ennek nagyon komoly akadályát képezi a valuta, amit mi nem tudunk rendelkezésre bocsájtani. Mi is gondolkodunk azonban egy megoldáson, nevezetesen azon, hogy meg lehetne úgy oldani a dolgot, hogy magyar területen egy ponton, mondjuk Győrben, vagy a határon összegyüjtenénk a szülőket és esetleg a Nemzetközi Vöröskereszt képviselői jelen lehetnének az átadásnál. Grubhofer megígérte, hogy a gyermekek kérdésében még egyszer beszél Figllel 124 és megpróbálnak valamilyen megoldást találni. Ebéd közben Beck elvtárs főleg Bundesrat 125 Fritz Eckert-tel beszélgetett, aki panaszkodott, hogy az osztrák Szövetségi Tanács következő ülésszakán túl sok a napirendi pont. Szerinte a sok üres beszéd gátolja a cselekvést. Ugyanakkor fontos dolgokról osztrák részen sokszor nem gondolkodnak elég mélyen. Ilyen kérdés pl. az európai integrációs elgondolások terve. Kapcsolódva Grubhofer államtitkárnak Wagnernek a Salzburgi (sic!) Nachrichten március 18-i számában írt cikkéről kifejtett véleményéhez, Eckert hozzáfűzte, hogy ez a cikk — azonkívül, hogy nagy nyomatékkal rámutat a minél óvatosabb és egyelőre inkább csak megfigyelő álláspontot javasoló osztrák magatartás fontosságára — indirekt módon kifejezi azt a véleményt is, hogy Ausztriának és benne Burgenlandnak természetes gazdasági és kereskedelmi partnerei Magyarország és a népi demokratikus országok. Az utóbbiakkal folytatott kereskedelem alapján mindenesetre ma már biztosan leszögezhető, hogy ez egyben Ausztria érdekeit szolgálja, amit sem a Közös Piac, sem a kereskedelmi szabadzónával kapcsolatos elgondolásról egyelőre még nem lehet állítani. Ausztriának elsőrendű érdeke — 121 Marosán Györgynek, a kormány és az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága tagjának az Osztrák Kommunista Párt 1957. március 28-án tartott kongresszusán történő részvételéről van szó. Marosán végül nem kapta meg a beutazó vízumot, beszédét hangfelvételről játszották le a kongresszuson. V. ö. Népszabadság 1957. április 20. ( 2.) 122 Kiss Károly, az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának tagja. Az ő kiutazására sem került sor. 123 A magyar forradalmat követően szüleik nélkül Ausztriába került kiskorú gyermekek Magyarországra történő hazatéréséről van szó. 124 Figl külügyminiszterrel 125 Itt: a Szövetségi Tanács képviselője
