Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

ezenkívül egy vacsorát adna Péter elvtárs tiszteletére, és amennyiben zenekedvelő, meghívja őt az Operába. Kreisky ezután arról beszélt, hogy Bécs és Budapest milyen közel vannak egymáshoz, és neki hosszabb időre van szüksége ahhoz, hogy választókerületének távolabbi pontjaira eljusson, mint amennyi időt az utazás Budapest és Bécs között igény be vesz. Kreisky ezután komolyra fordítva a szót kérte, értsük meg Budapesten, hogy azt a javaslatát, hogy Péter elvtárs jöjjön előbb Bécsbe, nem presztízs okokból teszi. Nagyon kérte, értsük meg az ő helyzetét, mely összefügg az osztrák belpolitikai helyzettel és a reakciós erők nyomásával, ami éppen legutóbb a Néppárt kongresszusán is megmutatkozott.

307 A Néppárt kongresszusa után kialakult politikai helyzet Kreisky ezután részletesen kifejtette nézetét a Klaus megválasztása után kialakult helyzetről. Klaus szerinte rendkívül veszélyes ember. Olyan fanatikus, akinek meggyőződése, hogy a cél minden eszközt szentesít. Klaus mint pénzügyminiszter mindenkinek hazudott. Rendszeresen hamis költségvetési számokat közölt a szocialista miniszterekkel. Kifejezetten hazug ember, aki vezető gyanánt hazudni fog bel- és külpolitikai partnereinek egyaránt. A Néppárt kongresszusán beszélt a Szovjetunióval való jó kapcsolatokról, de ezt nem gondolja komolyan. Kreisky nagyon komor hangot ütött meg, amikor Klausról beszélt, akinek vezető szerepe szerinte nagy veszélyt jelent a demokráciára. Dollfushoz hasonlította Klaust, aki mindenkinek hazudott, kivéve Mussolinit és Gömböst. Az SPÖ az elkövetkező harcokban kemény lesz és nem enged majd a Néppárt nyomásának. Ez előbb-utóbb lejáratja majd Klaust, akiről a Néppárt jobbszárnya majd azt állítja, hogy a bécsi politika rothadt légköre kompromittálta őt. Akkor elkövetkezik majd az az időszak, amikor még erősebb embert követel a Néppárt jobbszárnya és ez csak Habsburg Ottó lehet. Ezt a veszélyt Kreisky reálisnak tartja. Most már nem arról van szó, hogy fennmarad-e a nagy koalíció vagy kis koalíció alakul-e, hanem arról, hogy a Néppárt vagy a Szocialista Párt alakítja-e meg a kis koalíciót az FPÖ-vel. A Néppárt és különösen annak jobbszárnya most komoly formában törekszik arra, hogy megegyezésre jusson az FPÖ-vel, mert attól fél, hogy ellenzékbe szorul. Ez a félelem a Néppárt soraiban rendkívül erős, mert a Néppárt nemcsak miniszteri és államtitkári funkcióit veszítené el, ha ellenzékbe szorulna, hanem az utcára kerülne az a számtalan minisztériumi funkcionárius, aki csak annak köszönheti pályafutását, hogy a Néppártnak és különböző bajtársi szövetségeknek a tagja. A Szocialista Párt világosan megmondta az FPÖ-nek, mindig többet nyújt majd neki, mint a Néppárt. A jobboldal központja ma már nem az FPÖ, hanem a Néppárt jobbszárnya. Az FPÖ hajlandó arra is, hogy integrációs propagandájáról lemondjon, csupán módot kell neki adni arra, hogy rendezetten visszavonuljon. Az igazi szélsőjobboldali veszélyt a kongresszusa után még inkább a Néppárt jelenti. Withalm főtitkár elsősorban volt Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1963. október 29-én tárgyalta a Külügyi osztály előterjesztését Péter János bécsi látogatásának engedélyezéséről ill. a látogatás során a határügyi egyezmények aláírásáról. A Politikai Bizottság — összefüggésben a vagyonjogi tárgyalások kapcsán keletkezett vitával — a javaslatot elutasította és úgy döntött, hogy Péter János ragaszkodjon Bruno Kreisky budapesti látogatásához. Lásd: MOL M-KS 288. f. 5/318. ö. e. 56. old.