Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Külpolitika A választások után az ÖVP külpolitikai fő célkitűzése még kifejezettebben a Közös Piachoz való csatlakozás mielőbbi megvalósítása. Vannak nézeteltérések e tekintetben, mint ahogy ezt Steiner államtitkár a [Die] Presse január 5-i számában megjelent cikkében megállapítja („Van Ausztriában egy néhány EWG-Gegner és azon túlmenően az EWG-Zauderer nagyobb köre" 291 ). Steiner szembefordul azokkal, akik a kivárás politikáját tanácsolják, és azt a véleményét szögezi le, hogy az idő nem Ausztriának dolgozik, s minél inkább kivárnak, annál nagyobbak lesznek a nehézségek. Steiner síkraszáll azért is, hogy Ausztria ne közösen járjon el a többi európai semleges országokkal, hanem saját útját kövesse. Ez az álláspont jelenleg egybevág az ÖVPreformerek felfogásával, s alapjában véve tükrözi az ÖVP vezető köreinek véleményét a Közös Piachoz való csatlakozás kérdésében. A csatlakozás módjára vonatkozóan a reformerek teljes jogú tagságot kívánnak. Nemschak prof. kifejtette: Ausztriának csak akkor van beleszólása a meghozandó EWG-határozatokba, ha szavazati joggal rendelkezik. A körök részéről a semlegesség fenntartásának hangoztatása nem egyéb fügefalevélnél. Az SPÖ nem fejt ki semmiféle lényeges ellenállást az EWG-hez való csatlakozás kérdésében, hanem alapjában véve kapitulál, bár általában a kivárási taktika híve, és az EFT A országokkal együttműködve, valamint a többi semleges országokkal összehangolva kívánja rendezni Ausztriának az EWG-hez való viszonyát. Az ÖVP reakciós szárnya elsősorban nem az integráció kérdésében elfoglalt álláspontja miatt tett szemrehányást az SPÖ-nek és Kreiskynek (Kreisky e tekintetben sikerrel „megvédte" magát), hanem főképpen a semlegesség értelmezésének kiterjesztésére vonatkozó kijelentéseiket kifogásolták és támadták. A jövőben várhatóan a hivatalos körök még jobban hangsúlyozni fogják a semlegesség csupán katonai térre való korlátozását, és még erélyesebben fognak fellépni a közéletben jelentkező egyes józanabb megnyilvánulásokkal szemben, amelyek őszinte és becsületes semleges magatartást tanácsolnak. Az osztrák külpolitika a nemzetközi életben változatlanul támogatja a nyugati imperialista hatalmak akcióit, amelyek a nemzetközi feszültség fenntartását célozták. A magyar kérdésben is az ENSZ-ben történt szavazásoknál minden esetben ellenünk foglaltak állást. Egy néhány esetben nagyon óvatosan — ahol ez nem ütközött a nyugati imperialista országok, elsősorban az Egyesült Államok alapvető érdekeibe — társszerzőkként részt vettek vagy támogattak olyan javaslatokat, amelyek a feszültség enyhülésének irányában hatnak. A kubai válság idején hivatalosan, de nagyon bátortalanul és elkésve ajánlották a tárgyalások politikáját. Említésre méltó, hogy mindemellett a sajtóban szórványosan megjelentek józanabb, kritikusabb állásfoglalások is a „félelem egyensúlya" jelszavával szemben. Továbbá az év végén a [Die] Presse vezércikkben helyesnek fogadta el a koegzisztencia politikáját, megállapítva, hogy: „A koegzisztencia jobb, mint a hidegháború." „Ausztriában van az Európai Gazdasági Közösségnek néhány ellensége s azon túlmenően van a tétovázók nagyobb köre" Die Presse 1963. január 5. (3.) „Österreich ohne Fragezeichen. Die zentralen Aufgaben der Außenpolitik in den nächsten Jahren: Südtirolproblem und europäische Integration."
