Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

A magyar-osztrák kapcsolatok történetéhez 1956-1964

magyar külügy elképzeléseiben is tért nyert, amint azt a minisztériumi kollégium elé készült jelentés 1958 augusztusában megerősítette: „A tárgyalások hosszú ideig — esetleg több évig is — elhúzódhatnak, a nemzetközi helyzet bármilyen változásával meg is szakadhatnak, ezért megfelelő terveket kell kidolgoznunk arra is, hogyan javíthatjuk tovább a két ország kapcsolatait, a tárgyalásoktól függetlenül is. A tárgyalások megkezdése kétségtelenül hozzájárulna az általános légkör javulásához és az egyes vitás kérdések rendezésének elősegítéséhez (kivéve azt az esetet, ha az osztrákok provokatív kérdések felvetésével vagy esetleg elfogadhatatlan feltételek támasztásával eleve a légkör megrontására törekednének.) Világosan kell azonban látnunk, hogy a függő kérdések nagy része a tárgyalásoktól függetlenül is rendezhető és erre törekednünk kell. Ezért a helyes mértéket megtartva továbbra is kezdeményeznünk kell és fel kell karolnunk az esetleges pozitív osztrák kezdeményezéseket is."

36 A határozati javaslatban (a határozatban viszont nem) külön is helyet kapott a szocialista vezetőkkel (Kreisky és Pittermann) történő követségi kapcsolatépítés fontossága. Másként fogalmazva: úgy tűnhet, hogy a kádári külpolitika belátta az Ausztriával szembeni közvetlen szovjet nyomásgyakorlásba, a látványos politikai sikerekbe vetett remények kudarcát és tudomásul vette Ausztria nyugati elkötelezettségét, a magyar helyzetnek az általános nemzetközi viszonyok függvényében történő kezelhetőségét. A kérdés csupán az volt, hogy a határozatban foglaltak mennyire hosszú távon érvényesülhetnek törés nélkül? 1958. október 17-én sor került Sík Endre és Leopold Figl bécsi találkozójára, amely megerősítette a fokozatos rendezésre irányuló szándékot.

37 Figyelemreméltó volt, hogy Sík Endre jelentése aláhúzta a jelenlévő Bruno Kreisky államtitkár pozitív állásfoglalását, amiben a miniszter az Osztrák Szocialista Pártnak a Kádár-rendszerrel szembeni merev álláspontjának változását vélte felfedezni.

38 Ez elvben kétségkívül megfelelt annak a változásnak, aminek Kreisky röviddel korábban, 1958 augusztusában, a klesheimi nemzetközi diplomata-szemináriumon a békés egymás mellett élésről szólva már tanújelét adta: „A külpolitika feladata lesz a következő öt-tíz évben, hogy megtalálja és kifejlessze egy olyan egymás mellett élés feltételeit, amit röviden, egy divatos szóval, koegzisztenciának nevezek."

39 Miközben a kormányközi politikai kapcsolatokban végül is 1958-ban nem történt látványos elmozdulás, a mindennapi érintkezésben osztrák — mégpedig a közvetlen érdekeknek megfelelően burgenlandi — részről felbukkantak a központilag nem tervezett enyhülés jelei. Ezek közé tartoztak azok — az esztendő folyamán különböző burgenlandi tartományi szervek részéről tapasztalt — a jelenségek, amelyeket Peinsipp követ 1958 Lásd a 35. sz. iratot. A látogatás előkészítése nem volt mentes összeütközésektől. Sík először útban New York felé akart megállni Bécsben és szerette volna ha a találkozóra magyar felségterületen, azaz a követségen kerül sor. Az osztrákok ezt nem fogadták el, így a magyar külügyminiszter végül meghátrált és útban hazafelé szakította meg az útját. Kedvezőtlenül befolyásolták ezenfelül az előkészületeket a Peinsipp követtel illetve a budapesti követséggel szemben ismétlődő rendőri akciók is. ÖStA AdR BKA/AA Pol.II. Ungarn 2 GZ 533.598-Pol./1958 (554.212) és GZ 554.125-Pol./1958 Az osztrák minisztertanács október 21-i ülésén azzal a feltétellel vette tudomásul a két külügyminiszter találkozójáról történt bejelentést, hogy a kapcsolatokról további diplomáciai megbeszéléseket folytatnak. Lásd a 37. sz. iratot. Idézi Erich Bielka: Österreich und seine volksdemokratischen Nachbam In: Die Ara Kreisky. Schwerpunkte der österreichischen Aussenpolitik. Hgb. von Erich Bielka, Péter Jankowitsch, Hans Thalberg. Europaverlag, Wien-München-Zürich 1983. 203. old.