Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
pohárköszöntöje alapján fogalmazza meg az interjút, ami azután meg is történt. Érdekes megemlíteni, hogy a nyilatkozat megszövegezése során a Távirati Irodánk tudósítója kérdezte, hogy belevegyék-e azt is, hogy Incze elvtárs meghívta Pittermannt magyarországi látogatásra. A titkár jobbnak látta, ha az interjúból ez kimarad, de mint ismeretes, Incze elvtárs a sajtókonferencián az újságírók kérdésére a meghívás tényét megerősítette. Incze elvtárs a vacsoránál javasolta Pittermannak, hogy az állami ipar megbízottai és a magyar külkereskedelmi szervek hozzanak létre szakmai vegyes bizottságokat, ahol megtárgyalnák a gazdasági kapcsolatok kibővítését. Pittermann helyeselt, azzal a módosítással, hogy ne az államosított ipar, mint olyan, hanem a kereskedelmi kamarák illetékes szakmai bizottságai legyenek osztrák részről partnerek, hiszen ott az állami ipar is képviselve van. Utalt arra, hogy a külkereskedelem nemcsak az államosított iparral bonyolódik, hanem abban részt vesz a magánipar is. Pittermann megjegyzéséből látszott, hogy Bockra való tekintettel óvatos és nem akarja magát újabb támadásoknak kitenni. Ezzel a javaslattal Incze elvtárs is egyetértett. Pittermann helyeselte azt is, hogy az osztrák államosított ipar üzemei és magyar üzemek között látogatások és tapasztalatcsere jöjjön létre. A látogatás eredményét értékelve megjegyeztem Pittermannak, hogy az ilyen magas szintű látogatások, a kölcsönös megismerés, a személyes kapcsolat milyen hasznos és értékes, és ezt a jövőben is tovább kellene fejleszteni. Pittermann erre azt válaszolta, hogy ez megy magától. Megjegyeztem, hogy természetesen ezt elő kell segíteni. Incze elvtárs a búcsúzás előtt újra megemlítette magyarországi meghívását, de Pittermann a konkrét válasz elől azzal tért ki, hogy majd velem úgyis kapcsolatban lesz. Incze elvtárs értékes ajándékokat hozott úgy Pittermann-nak, mint Bocknak, amit ők hasonlóképpen ajándékokkal viszonoztak. Incze elvtárs levélben köszönte meg a szíves vendéglátást, amire Pittermann is barátságos hangú levélben válaszolt. Incze elvtárs látogatásának visszhangja azt mutatta, hogy bármennyire is igyekeznek akadályozni egyes osztrák körök a két ország közötti kapcsolat fejlődését, helyes taktikával, az Ausztriában meglévő belső ellentétek ügyes kihasználásával lehet eredményeket elérni. Még az ellenséges beállítottságú sajtó is kénytelen volt elismerni, hogy a látogatásnak a jelenlegi helyzetben komoly politikai jelentősége volt és a keletnyugati kapcsolatokkal foglalkozó néhány vezércikk (Die Presse, Furche stb) többször utalt is rá. Az ellenséges körök elégedetlenségét és bosszankodását fejezte ki a látogatásokkal kapcsolatban a nagy-német irányzatot képviselő grazi Kleine Zeitung. Június 19-i számában „Nem kívánatos vendégek Ausztriában" címmel a következőket írta: „Pittermann a magyar külkereskedelmi minisztert más kormánytagok előzetes hozzájárulása nélkül hívta meg. Lényeges meggondolásoknál fogva ezt a meghívást az SPÖ-n belül is élesen kritizálják. Végeredményben ezek a magyar politikusok egy olyan rezsim képviselői, amelyeknek határszerveit évek óta arra utasítják, hogy osztrák állampolgárokra tüzeljenek a határon. Altalános vélemény szerint semmiféle szüksége nem áll fenn, hogy magyar politikusokat Ausztriába meghívjanak." Ezeknek az ellenséges köröknek az elégedetlensége is világosan mutatja, hogy Incze elvtársak látogatása valóban nevezetes eseménye volt az osztrák-magyar kapcsolatok fejlődésének. Bár az osztrák hivatalos körök továbbra is nagyon gyakran tartózkodó, sőt barátságtalan magatartást tanúsítanak Magyarország iránt, mégis,
