Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériumának e helyes megállapításait alátámasztják az alábbi — koránt sem teljes számú — tények: 1.) A Magyar Népköztársaság külügyminisztere 1957 októberében javaslatot tett Figl külügyminiszter úrnak, hogy a két ország kezdjen tárgyalásokat a függőben lévő kérdésekről. 237 A magyar javaslatot osztrák részről elfogadták, de megvalósítását halogatták, s így a tárgyalások csak 1959 tavaszán kezdődhettek meg. Az említett idő óta néhány kérdésben történt ugyan megegyezés (hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás, légügyi egyezmény stb.) a kérdések nagyobb részében azonban, minden magyar törekvés ellenére, mindezideig nem sikerült megállapodásra jutni. A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma szükségesnek tartja a diplomáciai tárgyalások napirendjére felvett kérdések közül néhánynak a részletes ismertetését, miután ezek a fenti megállapodásokat még jobban alátámasztják. a) A diplomáciai tárgyalások során, amelyek 1959 tavaszán indultak meg, elsőnek a szülők nélkül külföldre szökött fiatalkorúak kérdése került megbeszélésre. A tárgyalások eredményét egy „Feljegyzés" rögzítette, melyet a magyar kormány változtatás nélkül jóváhagyott, az osztrák fél azonban csak a számára előnyös részeket igazolta vissza, egy Notiz 238 formájában, a megállapodás létrehozása, az ügy lezárása érdekében a magyar fél több kísérletet tett. Ezek eredménye képpen a megbeszélések — közel egyévi szünet után — Bécsben folytatódtak az év márciusában. Az osztrák fél újabb javaslatai az egy évvel ezelőtt megállapodáshoz képest visszalépést jelentettek — a magyar fél számára elfogadhatatlanok voltak, miért is az kénytelen volt kijelenteni, hogy az osztrák visszakozó magatartás miatt a fiatalkorú menekültekre vonatkozó megbeszéléseket nem tudja folytatni, azokat lezártnak tekinti. 239 A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma kénytelen külön rámutatni az illetékes osztrák szervek különösen súlyos magatartására az újabban a határon véletlenül átkerült fiatalkorúak visszaadásának megtagadásával kapcsolatban. Osztrák részről azt kívánják, hogy a magyar kormány tegyen jóindulatú lépéseket a családok összehozása érdekében, ugyanakkor a fiatalkorú gyermekeket a kétségbeesett szülők határozott kérése ellenére nem adják vissza, őket „politikai menekülteknek" tekintik. A szóban forgó osztrák hivatalos szerveket felelősség terheli azokért a tragédiákért, melyeket lelkiismeretlen magatartásukkal, 15 éves és ennél fiatalabb gyermekeknek a szülői háztól való elszakításával okoznak. b) Számos magyar kezdeményezésre, így pl.: a növényvédelmi megállapodásra vonatkozó magyar javaslatra a magyar fél ez ideig nem kapott határozott választ. Az 1959. június 4-én parafált országúti teherautófuvarozási egyezmény, magyar részről történt több ízbeni sürgetése ellenére mindez ideig nem került aláírásra. c) A két ország között függőben lévő vagyonjogi kérdések tárgyalására magyar kezdeményezésre már 1953-ban sor került. 1956 januárjában a megbeszélések magyar kezdeményezésre újból megindultak, majd 1956 őszén megszakadtak. Az elmúlt három esztendő során az Osztrák Köztársaság külügyminiszteréhez osztrák parlamenti képviselők több alkalommal intéztek interpellációt, a vagyonjogi Lásd a 23. sz. iratot, jegyzék Lásd a MOL XIX-J-l-j Ausztria 30/a KüM 0075/1959 (67. doboz) jelzet alatt lévő iratokat.
