Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
jutottunk. Mostani értékelésünk szerint, amennyiben Raab kancellárnak lesz elég ideje, — amennyiben nem váltják le előbb vagy nem betegszik még jobban meg — sor kerülhet a két kormány elnökének találkozójára, feltéve, hogy mi hajlandók vagyunk egy-két kérdésben Raabot támogatni, segíteni, hogy magyarországi látogatása külpolitikai sikereket is hozzon számára. Mi indokolja ezt a feltételezést? 1. ) Grubhofer belügyi államtitkárral, Raab bizalmi emberével már több ízben beszélgettünk erről. Először 1958 nyarán, amikor Grubhofer meghívott Vorarlbergbe, a lakására. Akkor az államtitkár Münnich elvtárs felől érdeklődött, s amikor informáltam őt, kijelentette, hogy az a tény, hogy Münnich elvtárs a közös hadseregben szolgált, egy jó érzelmi alap lenne arra, hogy Raab és Münnich megértse egymást. Azóta arról a kérdésről nem beszéltünk, csak most, amikor Grubhofernél búcsúlátogatást tettem. Grubhofer kijelentette, hogy a kancellárnak az a terve, hogy most külpolitikai síkon az úgynevezett „belső vonalat" erősítse, azaz meglátogassa a szomszéd államokat. Mikor nyíltan feltettem a kérdést, hogy Magyarországról is szó van-e, Grubhofer azt felelte, hogy igen. Amikor azt kérdeztem, hogy mit gondol, küldjünk-e meghívást a kancellárnak, azt válaszolta, hogy igen, küldhetünk. Figyelemre méltó ebből a szempontból Rác elvtárs feljegyzése a Grubhofer államtitkárral lefolytatott beszélgetésről. 207 2. ) Egy másik ÖVP-kapcsolatunktól ugyanilyen értelmű információt kaptunk. 3. ) Maga Raab kancellár mondotta, amikor a június 17-én Malinovszkij elvtárs bécsi látogatása alkalmával adott fogadáson a cseh követtől és tőlem búcsút vett. A cseh követnek azt mondotta, hogy nemsokára sor kerül a prágai látogatásra, majd hozzám fordulva kijelentette: azután pedig a budapestire. Ilyen kijelentést Raab soha azelőtt nem tett, most sem tett volna, ha nem foglalkoztatnák őt ilyen gondolatok. Összefoglalva: jelenleg úgy értékeljük a helyzetet, hogy meg van a lehetősége annak, hogy Raab kancellárt Münnich elvtárs meghívja Budapestre, s hogy ez a meghívás ne találjon egy egész merev visszautasításra. 208 Ismétlem, nem lehet pontosan tudni, elfogadja-e Raab a meghívást, viszont olyan sokat nem veszítünk akkor sem, ha nem fogadja el, sőt ezt kihasználhatjuk velük szemben. A csehekkel ellentétben azonban én azt javaslom, hogy Raab meghívását ne hozzuk nyilvánosságra, csak akkor, ha már biztos a dolog. A Raab-Münnich találkozó előkészítésének van azonban egy előfeltétele, az ugyanis, hogy magunk között el kell döntenünk, hogy milyen „árat" vagyunk hajlandók fizetni azért, hogy Raab hozzánk ellátogat. Raabnak ugyanis — információink szerint — a népi demokráciában tett útjával az a célja, hogy egyrészt ellensúlyozza Kreisky külügyminiszter tevékenységét, akit a hírek szerint magával akar vinni ezekbe az országokba, másrészt, hogy ezektől az országoktól bizonyos kedvező eredményeket csikarjon ki, s ezzel mintegy igazolja utazásának jogosságát ezekbe az országokba. Szerintem a meghívás előkészítéséhez hozzátartozik az is, hogy számba vegyük, mit lehetne a Raab-Münnich találkozó alkalmával megtárgyalni, milyen területen tehetnénk engedményeket stb. Gondolok egy suba alatti, nem hivatalos engedményre, a Nem találtuk meg. Raab meghívására lásd: MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/i KüM 005637/1959 (12. doboz)
