Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

Meg kell azt jegyeznem, hogy az ellenforradalom után jó ideig nem is nagyon lehetett ezt a követelést külpolitikánkkal szemben felállítani, hiszen politikánkat a diplomáciai elismerésért folytatott harc, a különböző provokációk elhárítása érdekében folytatott harc kötötte le. Most azonban elérkezett az ideje annak, hogy a kérdést ilyenformán vessük fel. A feladat tehát adva van: meg kell határozni a minimális és a maximális célkitűzéseinket, számba kell vennünk azokat az eszközöket, amelyekkel ezeket a célkitűzéseket elérhetjük, vagy megközelíthetjük — és itt nemcsak a diplomáciai eszközökre és eddigi módszereinkre gondolok — ki kell dolgozni a legközelebbi időszakra a követendő taktikánkat. A kidolgozott külpolitikai vonal megvalósításának fontos előfeltétele, hogy minden itthoni szerv külpolitikát érintő tevékenységében vesse alá magát a kidolgozott külpolitikai vonalnak, mert másképp ez a vonal eredményes nem lehet. A célkitűzések meghatározása csak úgy lehetséges, ha mélyen elemezzük a nemzetközi helyzetet és bizonyos következtetéseket vonunk le abból. Figyelembe kell venni azt, hogy Ausztria külpolitikája elsősorban a nemzetközi helyzet alakulásától függ, s a mostani helyzetben, amikor a béketábor erői gyorsan növekszenek, az imperializmus épülete pedig gyengül, amikor az imperialisták közötti ellentétek növekszenek és a gazdasági válság is érezhetővé vált, Ausztria és a hozzá hasonló semleges országok ingadozása növekszik. Mi lehet a mi célunk? Azt hiszem, bár ez közel sem meríti ki, minimális célunk az lehet, hogy normalizáljuk a kapcsolatainkat Ausztriával, hogy visszaállítsuk az ellenforradalom előtti helyzetet. Maximális célként lehet kitűzni a jószomszédi kapcsolatok megvalósítását Ausztriával, amikor létrejönnek a hivatalos politikai és kulturális kapcsolatok is, amikor megszűnnek vagy minimálisra csökkennek az osztrák provokációk. Azt hiszem, többé-kevésbé világos volt előttünk, ha nem is szögeztük le pontosan. Ahol nagyobb bajok vannak, szerintem az, hogy nem vettük számba, milyen lehetőségekkel rendelkezünk ahhoz, hogy a kívánt célt elérhessük, nem munkáltuk ki a külpolitikát alátámasztó lehetőségeket, amelyek pedig megvannak. Hogy ezt elérhessük, sok kérdéshez véleményem szerint új módon kell hozzányúlni. Tisztázni kell tehát, mik ezek az eszközök? 1.) Igen nagy szerepet kell kapniok a gazdasági eszközöknek, hiszen — ahogy a követi értekezlet is helyesen megállapította — ezen az alapon lehet leginkább a kapitalista országokkal politizálni. Különösen nagy szerepet kell kapnia ezeknek az eszközöknek Ausztriában, hiszen ez számunkra is sok tekintetben kedvező. a) A kereskedelem fejlesztése. Erről úgy általában beszéltünk, de nem tisztázott: lehet-e fejleszteni a kereskedelmet, milyen mértékig tudjuk fokozni. Pedig a kereskedelem szerepe a válság elmélyülése arányában nő. Információim szerint azonban a hároméves terv irányszámainak alapulvétele mellett Ausztriával nem tudjuk a jelenleginél magasabbra fokozni a kereskedelmet. Szerintem szükséges, hogy megfelelő szervek más, kevésbé fontos kapitalista piacok hátrányára átcsoportosításokat hajtsanak végre úgy, hogy Ausztriával kapcsolatos kereskedelmünket a következő évben legalább az ellenforradalom előtti szintre tudjuk emelni.