Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
növényvédelmi, társadalombiztosítási, polgári jogsegély egyezmények kötésére. Jelentősen megnőtt az ánjc^re-forgalom, a turistaforgalom stb. Az osztrák hivatalos rrtag^ is a kettősség jellemezte, s a felsorolt •'p.óz.ítíy; J9leH^gék':-í»elféÍÍ / ; ég^• sor^ iiegátív) is- tapasztalható volt. Az osztrák kormány eltűrte, támogatta^ a". : ; 'sajtö;-'^'. : ' ; föieg- a szociáldemokrata sajtó — magyarellenes uszítását, védte és támogatta a magyar disszidenseket, akadályozta a hazatéréseket. Nem adtak konkrét választ osztrák parlamenti delegáció küldésére vonatkozóan, több miniszter nem fogadta el vagy lemondta magyarországi látogatását. 1956-ban is a. kettősség, az óvatos kivárás jellemezte az osztrák magatartást. Pozitív osztrák lépés; .volt.az,. hogy javaslatot tettek 14 éven aluli határátlépők rövid úton ; tőfténö-'. rvisszaadá^ö^-i ^Mqjgtor' % részről; •javasoltuk, kezdjünk tárgyalásokat a határincidensek kivizsgálására, és megelőzésére vonatkozó egyezményről. Haladás mutatkozott a vagyonjogi tárgyalásoknál. MALÉV-gépekkel megindult a légi forgalom Budapest és, Bécs-között. Fejlődtek a kulturális kapcsolatok a két ország között. Az erre az időszakra jellemző', többnyire egyoldalú magyar kezdeményezést az osztrákok továbbra is tartózkodással fogadták. Az a felfogás uralkodott az illetékes osztrák körökben, hogy Magyarország minden áron, azaz megfelelő osztrák ':'Vf«]|é^s2Ql^41^t^S'Íí§«iltS^t-.:iá.y'YÍszqciy! normalizálására. Ezt a látszatot "alátámasztotta az á helytelén intézkedés is, hogy -— engedve az osztrák nyomásnak — eltávolítottuk a határról a műszaki;zárát;:' 2. A magyar-osztrák viszoiíy alakulása az ellenforradalom után Az államszerződés megkötése és az „örök semlegesség" elvének proklamálása óta Ausztria nemzetközi státusát illetően egyre inkább kibontakozott az a törekvés, hogy a 'semlegességre vonatkozó-kötelezettséget minél szűkebb értelemben értsék és alkalmazzák. A semlegesség különböző értelmezéseiben közös annak hangsúlyozása, hogy Ausztria a Nyugathoz tartozik. Az osztrák uralkodó körök az agresszív NATO-erők támogatásával olyan külpolitikai elképzelések megvalósításában reménykedtek, hogy a szomszédos szocialista országok társadalmi rendjének megdöntésével Ausztria keleti határain Ausztriához hasonló „semleges" országok jöhetnek létre. Ennek érdekében lehetővé tették, hogy fasiszta elemek Ausztria területén kémtevékenységre, ellenforradalmi akciókra szervezkedjenek. Ezt szolgálta a határon húzódó műszaki zár ellen meg-megújuló koncentrált támadás az osztrák sajtóban és Ausztria diplomáciai tevékenységében. A NATO katonai és propagandaszervek, a Szabad Európa Rádió, a különböző magyar disszidens csoportok tervszerűen készülhettek és készültek Ausztria területén a magyarországi ellenforradalom kirobbantására. Október 23-a után Ausztria megnyitotta határait Magyarország felé az ellenforradalom szervezői számára (a határ november 2-ig nyitva volt). A budapesti osztrák követség és Peinsipp követ nagy aktivitást fejtett ki az ellenforradalom napjaiban (Eszterházi (sic!) herceg kiszöktetése stb. Sajnos pontos adatok nem állnak rendelkezésre.) November 4-e után Ausztria fontos szerepet játszott a tömeges disszidálások elősegítésében. Az ellenforradalom idején Ausztria elérkezettnek látta az időt arra, hogy segítséget nyújtson Magyarországnak a szocialista táborból történő kiszakításához. Ennek lehetőségéről az ellenforradalom leverése után sem mondott le rögtön. Raab
