Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)

Dokumentumok

írtak a Szovjetunióról, holott előtte a legvadabb szovjetellenes kampány folyt az osztrák sajtó hasábjain. Peinsipp védeni akarta álláspontját, s ismét visszatért arra, hogy nálunk azért csak jobban lehet irányítani a sajtót, mint náluk. Elmondottam Peinsippnek, hogy szerintem a budapesti nyugati diplomaták között nagyon sok félreértés van ilyen vonatkozásban, mert azok nem tanulmányozzák alaposan a magyar életet. Ha tanulmányoznák, akkor pl. megláthatnák azt is, hogy az élet nagyon sok területén teljesen önállóan dolgoznak emberek, akikre rá van bízva egy-egy terület. Nézzük pl. a könyvkiadást. Ha tanulmányozták volna a magyar könyvkiadást, akkor megláthatták volna, hogy sok olyan könyv jelenik meg Magyarországon, amelyek nem fedik a hivatalos nézeteket, pedig a nyugati diplomaták között az az elterjedt nézet, hogy nálunk ilyen könyv nem jelenhet meg. Pedig sok megjelenik. Peinsipp itt közbeszólt, hogy a Belügyminisztériumnak viszont joga van beleszólnia a könyvek kiadásába is. Rámutattam, hogy nagyon téved. A Belügyminisztériumnak semmi köze nincs a kultúra területéhez. Itt csak két szervnek lehet beleszólása: a párt Központi Bizottságának és a Minisztertanácsnak, de csak az illetékes minisztereken keresztül. Hiba az is, hogy a nyugati diplomaták pl. nem tanulmányozzák a párt szervezeti felépítését, mechanizmusát, pedig ezeket a sajtóból, újságból, különböző megjelent kiadványokból tanulmányozhatnák, s akkor egy helyes képet kaphatnának a helyzetről. Mivel láttam, hogy Peinsipp ezen a területen óriási tájékozatlanságot árul el, nemhogy a magyar könyvkiadást, folyóiratokat stb. nem tanulmányozza, de a napi sajtót sem olvassa el (nyilván technikai nehézségek miatt), még inkább arra buzdítottam őt, hogy vásároljon különféle kiadványokat, tanulmányozza azokat, s akkor helyesen fogja megismerni a mi életünket. A beszélgetés végén Peinsipp még elmondotta, hogy vitája volt Haymerlével arról, hogy vegyes bizottságokat alakítsunk-e vagy sem. Haymerle eleinte minden kérdést a diplomáciai megbeszélések keretében akart rendezni, de most már meggyőzte őt, hogy nem megy így a dolog. Közbevetettem, hogy mi annak idején azt javasoltuk, hogy egy vegyes bizottság alakuljon, mert szerintünk ez jobb lett volna, s azonkívül alakuljanak albizottságok, amelyek egyedül lesznek képesek arra, hogy a kérdéseket megoldják. Peinsipp azt mondotta, hogy ő is úgy látja, hogy vegyes bizottságok, azaz albizottságok nélkül a kérdéseket megoldani nem lehet. Azzal váltunk el, hogy budapesti tartózkodásom alatt meglátogatom majd őt és elbeszélgetünk még a problémákról. A Peinsippel folytatott beszélgetésből le lehet szűrni a következőket: 1. ) Az osztrákok nem tárgyalnak a moszkvai út előtt, de szeretnék, ha a szeptemberi terminusban most megállapodnánk. Ezen tehát nem változtatott a Nagy Imre-ügy. 2. ) Már most hangoztatnak bizonyos dolgokat, pl. azt, hogy félő, hogy a viszony megromlik, ami esetleg egy ürügyet jelenthet nekik a tárgyalások alól való kibújásra. Púja Frigyes s. k. MOL XIX-J-l-j Ausztria 4/a KüM 480/24/1958 (6. doboz) — Géppel írt tisztázat.