Gecsényi Lajos: Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956-1964 (Budapest, 2000)
Dokumentumok
Már az első jelekből világosan látható volt, hogy szociáldemokrata provokációról van szó, amelynek apja és sugalmazója Helmer belügyminiszter. Látható volt, hogy ennek a provokációs kampánynak az a célja, hogy az osztrák-magyar kapcsolatokat megrontsa, a követséget diszkreditálja, azonkívül az, hogy Raab moszkvai útja előtt bizonyos nehézségeket támasszon neki. Egyes ÖVP-sek arra is számítottak, hogy ezzel Raab helyzete Washingtonban könnyebb lesz. Az is észrevehető volt, hogy a szociáldemokrata vezetők ez esetben az egész kampányt úgy indították meg, hogy vissza ne lehessen lépni semmiképpen sem. Számunkra a szociáldemokrata vezérek ilyen provokatív fellépése egyáltalában nem volt új. Kb. 1 év óta megfigyelhető az osztrák rendőrségnek arra irányuló törekvése, hogy különböző provokációkba rántsa bele a magyar követséget. Eleinte különböző kísérleti léggömböket eresztgettek fel különböző osztrák hatóságok tudtával és beleegyezésével. Ilyen kísérleti léggömbnek volt tekinthető a svájci lapokban Beck, Kalmár és Kállai elvtársakkal kapcsolatban megjelent rágalmazó cikkek 172 , ennek tekinthető az a provokátor küldés sorozat is, amelynek az elmúlt évben tanúi voltunk. Beküldötték a követségre azt a provokátort pl., aki a cseh kereskedelmi titkárt provokálta, beküldtek egy Petrovics nevezetű egyént, akit azután később felhasználtak arra, hogy csendőröket provokáljon és velük kapcsolatban koholjon bizonyos magyar „kémtörténeteket". Ezenkívül sok más provokátort is küldtek a követség nyakára. Ez év elején kirobbantották a Hámori-ügyet 173 , majd a MAHART vezetőit kezdték piszkálgatni, s végül közölték velünk, hogy itt-tartózkodási engedélyüket nem hosszabbítják meg többé. Ezután következett az amerikai magyar disszidensekkel kapcsolatos ismert provokáció. Helmer és társai szemében a követség tevékenysége szálka volt, s mindenképpen akartak egy provokációt szervezni. Ezt mutatja egyébként az is, hogy Helmer minden alkalmat megragadott arra, hogy a követséget s személyesen engem is diszkreditáljon. Elég arra rámutatnom, hogy egy szociáldemokrata újságban megjelentettek egy kis cikket acélból, hogy kompromittáljanak néhány ÖVP-vezetőt, hogy Helmer Grubhofert állandóan piszkálta és piszkálja a velünk fennálló kapcsolatai miatt, hogy Helmer az eisenstadti filmbemutató 174 miatt valóságos botrányt rendezett a minisztertanácsban és a bemutatót rendőrökkel állítatta körül stb. Szóval fogcsikorgatva dolgozott azon, hogy a követséget így vagy úgy, de kompromittálja és lejárassa. Egy provokáció lehetősége tehát már régen a levegőben lógott, csak attól függött, mikor lesz erre alkalmas ürügy. Minket a provokáció éppen ezért nem ért váratlanul. Beck István tanácsos, első beosztottról, Kalmár Sándorról a Konzuli osztály helyettes vezetőjéről (*1907, 1957 szeptember-1959 augusztus között dolgozott Bécsben) és Kállai László attaséról (1957. szeptember 26-1958. július 3. között dolgozott Bécsben) különböző időpontokban a svájci lapokban (pl. Neue Berner Zeitung 1957. szeptember 23.) megjelentetett cikkekben azt írták, hogy mindhárman a magyar állambiztonsági szervek alkalmazottai, vagy azok voltak. A Sozialistische Korrespondenz c. tájékoztató 1958 januárjában megírta, hogy Hámori József követségi másodtitkár, aki a menekültek hazatelepítésével foglalkozott, rendszeres kémtevékenységet folytatott. (Lásd: Púja F. i. m. 191. old.) Hámorit ezt követően hazarendelték. (V. ö. MOL XIX-J-l-j Ausztria 5/d KüM 0087/1958 18. doboz) 1958. március 19-én Kismartonban a magyar követség szervezésében a Csodacsatár és a Cigánytánc c. filmeket mutatták be. A bemutatót követően Púja Figyes követ fogadást adott. Lásd: Esti Hírlap 1958. március 22. A bécsi magyar követ fogadása.
