Bakény István: Iratkezelés és irattározás (Budapest, 1959)
III. Az iratselejtezés
dúlva, de elsősorban azt szem előtt tartva, liogy a polgári korszakot megelőző időből viszonylag kevés irat maradt fenn, tilalmazzák a rendeleteink az 1867-évben vagy azt megelőző időben keletkezett bármilyen természetű iratok selejtezését is. Hasonlóképpen nem selejtezhető, ki a szerv megalakulására, szervezésére, átszervezésére, szervezetére működésére, fejlődésére és ügykezelésére vonatkozó fontosabb adatokat tartalmazó iratokat sem# Az ilyen szempontok szerint végrehajtott selejtezés során mint már az előzőekben emiitettük, az iratok , három nagy csoportja alakul ki. Az első csoportba kerülnek azok az iratok, amelyeket feltétlenül meg kell őrizni, s mint ilyeneket megőrzésre az illetékes állami levéltárnak kell átadni. A második csoportba azok az iratok kerülnek, amelyek ügyviteli szempontból még szükségesek, s amelyeknél az ügykörjegyzékben 20-30-50-70 év van feltüntetve őrzési időként* Ezeket az iratokat ag emiitett őrzési idők lejártakor kell majd ismét darabonként átvizsgálni, s eldönteni, hogy mely darabok érdemesek közülük a végleges megőrzésre, s melyek selejtezhetek ki. Végül a harmadik csoportba a sem ügyviteli, sem tudományos, sem történelmi szempontból értékes adatot nem tartalmazó iratokat kell helyezni. Az iratoknak ilyen csoportokba való szétrakásakor ügyelni kell arra, hogy az iratok eredeti rendje,egymásutánja, az egy-egy kialakított csoporton belül meg ne bomolják. Az ügyviteli szempontból tovább őrzendő, valamint a levéltárnak végleges megőrzésre átadandó iratok esetében érthető okokból van erre szükség, vagyis azért, hogy a már meglévő nyilvántartások, iktatók, mutatók, sorkönyvek alapján az egyes darabok továbbra is kikereshetők legyenek. A kiselejtezésre itélt iratok esetében pedig azért van szükség az iratok eredeti egymásutánjának fenntartásara, hogy az ellenőrzés során esetleg a másik két csoport valamelyikébe visszatenni szándékolt iratok elhelyezésével ne legyen különösebb nehézség, könnyen meglelhessük őrzési helyét. Ugyanebből a célból helyes, ha az eredetileg egy csomóban elhelyezett iraté-