Koroknai Ákos: Iratértékelési szempontok a gazdasági levéltárügyben a rendszerváltozás utáni évtizedben (elvi és módszertani felvetések) (Budapest, 2002)

I. Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után

újra előállíthatók, s mert nem feltételezhető, hogy a gazdálkodó szervezetek ezeket funkcionális működésük során - ne aknázták volna ki. A túl sok vagy a túl kevés megőrzése egyaránt hiba

, azt jelzi, hogy az értékelés mélysége és minősége nem megfelelő. Az ilyen veszélyek a személyzeti, munkaügyi, pénzügyi, műszaki stb. tömeges iratok értékelésénél rendkívül nagyok. Előfordulhat ezért, hogy az értékelésbe külső szakértő(ke)t is be kell vonnunk

, mint pl. a műszaki irat együtteseknél, mivel nincs levéltáros, aki valamennyi műszaki, gazdasági stb. tevékenységi területen és tudományágban oly mértékben jártas lenne, hogy az ezekben képződött (ügy)iratok értékelését képzettsége alapján megnyugtatóan elvégezhetné. A különféle korok különféle provenienciájú gazdálkodó szervezeteinél keletkező (ügv)iratok értékelése mindig rugalmasan ..testreszabott" értékelési szempontok sze rint történhet. Abszolutizálható (egzakt) értékelési szabályok hiányában Shellenberg az arisztotelészi mérték betartását ajánlotta a közigazgatási iratok vonatkozásában.

4 Megállapítása a gazdasági iratokra is érvényes. Már a schellenbergi proveniencia alapú és ügyintézés-centrikus, részben formális értékelési szempontok is hangsúlyozták az iratkeletkezés körülményei beható vizsgálatának szükségét, minthogy enélkül feltárhatatlan az iratanyagok valós társadalom- és gazdaságtörténeti jelentősége. A struktúra tan jeles német képviselője Johannes Papritz - a 70-es évek közepén - hasonlóan nagy súlyt helyezett a proveniencia alapú levéltári értékelésre. Schellenberg nyomán Angelika Menne-Haritz az 1990-es évek elejére alkotta meg a funkcionális proveniencia elméleti és gyakorlati rendszerét, amelyben a szervi struktúrában keletkező (ügy)iratok funkcionális tárgyi (pertinenciális) elemzését is elengedhetetlennek tartotta, azaz a már tárgyalt elsődleges és másodlagos érték komplex elemzését.* Összegezve: csak az iratok elsődleges (ügyintézési) és másodlagos (információs) érté kének együttes figyelembe vételével dönthető el. hogy valamely gazdálkodó szervezet iratai maradandó értéküek-e vagy sem.