Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Várai

(1524: DL 25700, Eszt.kpt.m.lt. 16-2-7), castrum Czabrag (1525: Gsztb. 71-28, DL 18902 más.). — Birtokosok: 1276-ban Nagy Ders comes birtoka, 1285-ben pedig Ders kapja tartozékaival: a két Csábrággal, Váraljával, Cserivel, Varbókkal, Tótdomanyikkal, Alsópomattal, Bagyannal, Klaszitával, Prencsfaluval, Teplicskával, Ledénnyel, Maróttal, Sallóval és ,,másik" Varbókkal együtt. 1342-ben Demeter fia Lőrinc fiaitól: Dobrakutyai Lököstől és Pétertől veszi el a király Litvát mint elpusztult várat, Leszenye, Apova, Hrussó, Jablanc, Csali, Beluja, Bellej, Karaszkov, Váraljafalu, Csábrág, Varbók, Konszka, a két Terpény, Bagyan, Jaksateíke, Legénd, Klaszita, Kormosó, Dolhapulya, Prencsfalu, Derfel, Pakhaus, Szentantal és Zsibritó községekkel, valamint a szentantali, szenográdi, varbóki, domanyiki, csábrági és litvai vámhelyekkel együtt. 1387-ben Zsigmond király Szécsényi Franknak adja, 1390-ben azonban Ilsvai Leustak kapja meg, aki négy évvel később csereképpen átengedi a Kaszai Kakas családnak. Még 1467 előtt Horváth Dámján szerzi meg, s e család felveszi a Csábrági, ill. a Litvai előnevet. 1469-ben tartozéka: Apova, Csábrág, Kormosó, Méznevelő, Stefoltó, Szentantal és Varbók. 1472ben a vár tartozékai között Szentantalt, Szentegyedet, Stefoltot, Derfelt, Stallot, Kormosót, Varbókot, Csábrágot és Váralját említik. 1475-ben Horváth Dámján özvegye Balassa Lászlóhoz ment nőül s a következő évben sógorával, Horváth Péterrel osztozik a várbirtokon: ekkor Beluja 30, Devicse 22, Födémes 6, Kormosó 14, Lehotka 6, Méznevelő 13, Nagyfalu 14, Nagy túr 16, Prencsfalva 32, Stefoltó 6, Szalatnya 6, Szécsénke 10, Szentantal 22, Szentegyed 8, Szkorna 14, Teplicska 6, Felsőteszér 4, Varbók 12 lakott és 6 elhagyott és Zsibritó 12 jobbágy telekből, azután Derfel praedium és Ivancs allodiumból, valamint zálogjogon Apova 4, Csáb 10, Csehi 4, Lam 7 és Keszihóc 7 jobbágy telekből állott. 1483-ban tartozékai: Beluja, Devicse, Kormosó, Lehotka, Méznevelő vámmal, Nagyfalu, Prencsfalva, Stefoltó, Szalatnya, Szécsénke, Szentantal, Szentegyed, Túr, Váralja, Varbók, Zsibritó. 1496-ban pedig Csábrágot, Derfelt, Kormosót, Stallot, Stefoltot, Szentantalt, Szentegyedet, Varbókot és Váralját említik, s ugyanezek tartozékai 1504-ben is. 1501-ben megállapodás jött létre Kasza Ferenc, Litvai Dámján fia István, Hennyngh János özvegye, Zsófia, Hatvani Menyhért, Fáncsy Orbán és Füssy János között a litvai várnagy kinevezési jogát illetően. 1508-ban a rákosi országgyűlésen Füssy János Litva őt illető tartozékaira: Apovára, Csábrágra, Kormosóra, Méznevelő felére, Stefoltóra, Szentantalra, Teplicskára és Varbókra jelentbe igényt. 1511ben Fáncsy Orbán Csábrág várát Apova, Beluja, Csábrág, Derfel, Devicse, Kormosó, Lehotka, Méznevelő, Pakhaus, Prencsfalu, Stalló, Stefoltó, Szalatnya, Szécsénke, Szentantal, Szentegyed, Teplicska (portio), Váralja, Varbók, Zsibritó birtokával, valamint a szentantali, méznevelői és varbóki vámmal 1000 arany forintért adja Tamás érseknek és az Erdődyeknek. 1517-ben azután Litva II. Lajos király adományaképpen Bakócz Tamás végrendelete szerint az Erdődyeké lesz. — Várnagyok: Damjanus Horwath de Zeelcze (1463), Briccius Porkoláb (1467), Thomas de Palasth (1479), Georgius de Dworchan (1486), Johannes Literátus de Dombo (1505), Gaspar, Paulus Deshazy, Petrus Somog (Szwnog) (1515), Stephanus, — Johannes Literátus Dombay,—Ladislaus Lwka de Zalathnya vicecastellanus (1524). — Egyéb: molendinum sub castro (1467). A várak száma: 5.