Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

megegyezik Kóváry Pállal és a Palásthyakkal, hogy szerzeményeiken kölcsönösen megosztoznak. A következő évben ő pereskedik a Laczkffiakkal Szemeréd birtokáért, minthogy Csepeli Miklós fiai, valamint Mihály fia János Hont vármegye közgyűlésén már 1358-ban panaszt emelt a Laczkffiak ellen Szemeréd elfoglalása miatt. 1398-ban Meesi Imre fia Ágoston adományul nyert birtokáról a Kóváryak, valamint János fia Péter javára mond le, akit ez évben említenek első ízben ,,Podhorcani"-nak. 1399-ben Egyedet említik. 1400-ban Péter a Kóváryakkal együtt bocsátja vissza Szemerédet az uralkodónak Dobronya várához tartozó három községért. Az iktatást István fia Egyed végzi. Rajtuk kívül Terjényinek nevezik ez évben János fia Demetert, valamint ugyancsak János fia Bálint fiait: Simont és Lászlót, akik 1401-ben Cseh Pétertől adományképp kapják Gy ügyöt. 1402-ben Péter, akit ekkor Podhorcaninak neveznek, Felsőszemerédet zólyomi birtokokkal elcseréli s testvérével Demeterrel, valamint Bálint fiaival: Simonnal és Lászlóval a következő esztendőben Kóváry Pállal is megegyezik Felsőszemeréd birtokában. Egyébként Péter fiainak: Lászlónak és Jánosnak is volt itt jussa. Egyedet 1404-ben és 1405-ben királyi embernek jelölik. 1405-ben Péter Kóváry Pállal együtt visszakapja az őket megillető palásti, Dávid zólyomi comestől pedig egyházasszemerédi birtokrészt. Ez évben egyébként János fia Bálint fiait: Simont és Lászlót említik. Péter 1406-ban Dávid zólyomi comestől csere útján megszerzi Egyházasszemerédet. Ekkor a Kóváryakkal Felsőszemeréden akként osztoznak, hogy a község fele Péteré és Demeteré, negyede Bálint fiaié, negyede pedig Kóváry Pálé lesz. 1406-ban egyébként János fiait: Pétert és Pált, valamint Bálint fiait: Simont és Lászlót említik. Ebben és a következő két esztendőben Egyedet királyi embernek jelölik. 1408-ban Péter fia László és testvére, Erdősnek nevezett Miklós Kóváry Pállal együtt megszerzik Kiskereskény felét. 1409-ben Egyedet újra királyi embernek jelölik. 1410-ben János fia Pető és Kóváry Pál Tésai Jánossal pereskedik Horváti és Szalatnya határa felett. 1414-ben a Kóváryak és János 1396-ban létrejött egyezségét János unokái, Bálint fiai, László és Simon, azután Péter fia László megerősítik. Az egyezséglevélben „Terjéni", másként ,,Podhorcani"-nak nevezik magukat. Ez évben Péter nőül vévén Füssy László özvegyét, Magyarádot foglalja el. 1416-ban István fia Egyedet újra királyi embernek jelölik s ebben az évben említik István fia Ranoldot és János fia Pétert is. Pétert ebben az évben Terjényinek és Podhorcaninak nevezik. 1417-ben Egyed fiai: Péter és Pál Kaladét szerzik meg. Amikor 1420-ban Szalatnay István fiait: Lászlót és Pétert Szemerédbe akarják iktatni, Péter fiai: László és Erdős Miklós tiltakoznak, s a megindult per 1421-ben is folyik. 1420-ban Kiskereskényt akként biztosítják testvérükkel Pállal és Kóváry Pállal együtt, hogy anyjuk, vagyis Péter felesége Kiskereskónyi Jakab leánya, Katalin volt. Ez ügyben a következő évben is folynak a tárgyalások. 1421-ben Egyedet, Ranoldot és Podhorcani Simont jelölik királyi embernek. 1422-ben ,,Szemerédi"-nek nevezett Erdős Miklós és Kóváry Pál újabb kiskereskónyi birtokrészt szereznek meg zálogjogon, s 1424-ben e zálogot örökérvényű vétellé változtatják. 1425-ben Simon fia Jánost említik. Ebben és a következő évben Erdős Miklóst Podhorcaninak nevezik. 1427-ben Farkas Pétert jelölik királyi embernek s hasonlóképpen 1436-ban, amikor a sipéki jobbágyok hatalmaskodása ügyében Podhorcani Jakab folytatja le a vizsgálatot. Podhorcani családnév ezután nem fordul elő. Erdős Miklós is 1429-től kezdve Szemerédynek nevezi magát. 1436-ban illetőleg 1437-ben Terjényi Márkus fia Mihály felesége, Csuzy János leánya, Margit asszony a leánynegyedről és a jegyajándókról ad