Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)

Birtokosai

járulás nélkül történt, a valóságban nem valósult meg, s 1381-től ölved véglegesen érsekségi birtok. 1361-ben Nagy Lajos Atagyarmatát ós Tárnoklőrincházát az érsekségnek adományozta, azonban az utóbbit Zsigmond 1395-ben a káptalannak adta. 1417-ben a börzsönyi bányákat kapja vissza az érsekség, amely 1423-ban Bajta, Bernece, Börzsöny, Kemence, Leled, Szálka és Szete lakosainak igényel vámmentességet. Az érsekség 1438-ban megkapja Drégely várát Drégely, Hidvég és Hont birtokával, valamint sipéki birtokrésszel. A következő évben Borbála királyné ismét visszaengedi az érsekségnek a börzsönyi bányákat. A XV. század közepén, a zavaros időkben Gyerk és Németi is az érsekség birtokába kerül, ám 1466-ban János érsek ezeket visszaengedi a káptalannak. A tulajdonos feltüntetése nélkül reánk maradt urbariumtöredék a XVI. század elejéről Bajta, Bernece, Kemence, Kövesd, Leled, Szálka és Szete — tehát érsekségi birtokok — jobbágykötelezettségeiről tájékoztat. (1234: Prímási Q. 2, Knauz I 302, Fejér III 2 407, 1261: Prímási D. 3, Eszt.kpt.m.lt. 41-1-3, Knauz I 460, 462, Wenzel VIII 12, Fejér IV 3 53, 1293: Prímási J. 8, Knauz II 342, 1295: Prímási J. 11, Knauz II 365, 1312: Prímási J. 92, Knauz II 660, 1319: Prímási J. 15, 16, Knauz II 756, 1320: Prímási Q. 29, Knauz II 781,1321: Prímási R. 5, Knauz II 786,1351: Prímási J. 81,1361: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-1, 1381: Prímási J. 86, 87, 1395: Eszt.kpt.m.lt. 35-1-3, 4, Fejér X 2 311, 1417: Prímási B. 7, 8, 1438: uo. F. 79-81, S. 11, Fejér XI 36, 40, 176, 1439: Prímási B. 21, Fejér XI 239, 1466: Eszt.kpt.m.lt. 16-1-7, XVI. sz. eleje: DL 48305.) Esztergomi káptalan. Az esztergomi káptalan feltehetőleg már a XI. században megyénkben birtokkal rendelkezett. Szebelléb egy részét ugyan csak 1219-ben szerzi meg Hervinus várjobbágytói, de egy 1222. évi adat szerint más részét már korábban is jogosan birtokolta. 1231-ben Nicolinus prépost hagyományozza II. András király jóváhagyásával Ság földjét, amelyet később Tölgyesnek neveztek, a káptalannak. 1232-ben ugyancsak II. András adja vissza a káptalannak a jogtalanul elfoglalt Szebellébet, s lakosainak vámmentességet adományoz. 1237-ben és 1239-ben Ság birtokában IV. Béla erősíti meg a káptalant. 1261-ben a káptalan Hort földjének határai felett pereskedik a letkési szekerészekkel, s ennek eredményeképpen a vitás földön megosztoznak. Ugyanebben az évben a király a káptalan tulajdonát képező, Vác felett fekvő Jenő községet a margitszigeti (Nyulak szigete) apácáknak adja, s csereképpen a káptalan Szálkát kapja. Ezt a cserét IV. László 1274-ben megerősíti, de Szálka 1295-ben már érsekségi birtok. 1265-ben szalatnyai birtokrészt szerez a káptalan, 1270-ben a sági nemesek: Rugas fia Egyed, Cysarfia Germán és Serdefia András sági (későbbi nevén tölgyesi) földjeiket a káptalannak adják azzal a feltétellel, hogy szabad átjárást kapnak a börzsönyi erdőbe. 1285-ben a bozóki prépostság a káptalan tulajdonában levő Szebelléb melletti földterületet adja a káptalannak. 1288-ban László honti főesperes 1277-ben kelt végrendelete alapján Gyerket hagyományozza a káptalannak négy ekényi föld kivételével, amelyet a Malosiak kapnak. E négy ekényi földet a káptalan Kérért csereképpen 1290ben szerzi meg. A következő évben István comes Méznevelőt, III. András király pedig Németit adja a káptalannak, Németi lakosainak jogait és kötelezettségeit azután a káptalan 1292-ben szabályozza. 1297-ben a Gyulazombor nembeli Erdő comes 220 márka zálogösszeg kifizetése fejében Németin fekvő birtokrészét engedi át a káptalannak. Ugyanezen évben kapja a káptalan Kisgyarmatot és Páldot, amelyet a Hontpázmán nemzetség az elkövetett gazságok