Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)
Birtokosai
Bozóki prépostság. A Hontpázmán nembeli Lampert comes 1135-ben alapította a valószínűleg eredetileg bencés, de később premontrei apátságot, s az apátságnak adományozta Szenográdpraediumot,aBadin villában levő praediumot, azután Kőkeszin, Nényén, Szkornán, Pásztón, Páldon, Maróton, Palatnán, Szebellóben, Dopupon, Nyéken, Darázsin, Borin, Szőllősön és Litván levő birtokrészeket. Az apátsági birtokok Korpona határáig értek, ami a várossal ismételten határpereket eredményezett. 1238-ban a Brachu nevű prépostsági földet a korponaiak 20 márkáért bérlik, s 1244-ben IV. Béla lehetőséget ad a városnak a föld megszerzésére, s a következő évben a csereként megszerzett föld birtokjogában a várost megerősíti. 1247-ben Szobok birtokosa a prépostság. IV. Béla 1262-ben az 1135. évi adománylevelet erősíti meg, amikor már a prépostságé Terpény, Badin, Varbók, Konszka és Domanyik egyes részei is. 1285-ben a prépostság Szebellébet, amely az esztergomi káptalan Szebellébjének szomszédságában volt, a tizedszedés jogáért átengedi a káptalannak. 1311-ben, ill. 1316-ban Korpona várostól bizonyos, a Korpona vizén levő malomrészt vásárol a prépostság, amely 1331-ben Tótdomanyik és Zamar népeinek bántalmazása miatt emel panaszt. 1337-ben Litvai Péter foglalja el erőhatalommal a kolostort és az az alatt levő ,,villa"-t.]l339-ben Domanyik, és Zamartelke elfoglalása miatt emel a prépostság panaszt, 1340-ben viszont a páldi birtokrészt átengedik az esztergomi káptalannak. 1350-től a pilisi apátsággal maróti birtokrészek felett indul per, amelyben az országbíró 1354-ben Bozókot két ekényi föld jogában megerősíti, Pilis pedig perpetuum silentiumot kap. 1354-ben Páldot Vesszős mesternek adja a prépostság, Bozók község pusztulását elkerülendő az új telepeseknek jelentős kedvezményeket ígér. Korponával 1357-ben és 1365-ben is folyik a per, 1361-ben Pomat elfoglalásától tiltja a prépostság Unyatini Mihályt, 1367-ben a sági prépostsággal indul per Nádas határa felett, 1376-ban Pribeli családdal, s a pereskedésről még 1411-ből is vannak adataink. 1378-ban Domanyikot és Zamartelket a méznevelői jobbágyoknak adják használatba. 1378-tól a prépostság a Domanikiakkal évtizedekig pereskedik, 1394-ben pedig Unyatin elfoglalása miatt Unyatini György ellen emelnek panaszt. 1396-ban a prépostság 112 aranyat ad a török elleni hadjárat céljára. 1397-ben a bozóki prépost ellen hűtlen kezelés miatt emelnek vádat, s Zsigmond király a vizsgálattal a leleszi konventet bízza meg. 1402-ben a prépostság Szele birtokosa, László prépostot viszont Varbóky János meg akarta gyilkolni. 1406-ban a prépostság és jobbágyai viszályában Borbála királyné állapítja meg a jobbágykötelezettségeket. 1412-ben Apátit — minden valószínűség szerint az 1135-ben kapott nényei birtokrészt — a prépostság Rákóccal cseréli el. A következő évben a korponai rector és a prépostság között folyik per, 1418-ban a prépostság Alsókon birtokos, 1425-ben pedig az esztergomi káptalannal a szebellébi tiz ekényi föld felett pereskedik. Korponával 1425, 1430, 1431-ben is pereskednek, a Bényiekkel 1426-ban, a Domanikiakkal 1427-ben, a Varbókyakkal 1429-ben. A prépostságot 1428-ban Újfalu birtokába iktatják. Aprópostságnak a századközepén hatalmaskodásokból kifolyólag számos pere van, igy 1444-ben a korponai várnagyok Varbókot és Terpényt dúlják fel v 1446-ban Kaszai Kakas György pedig Szenográdot, Lackót, a két Alsókot, Újfalut, Lehotkát, Rákócot. 1463ban Csekóc és Alsómladonya lakosait mentesítik a lucrum camerae fizetése alól. 1467-ben Korbaszt mint prépostsági birtokot említik. 1468-ban a prépost Béli István özvegyével és fiával áll perben, 1470-ben viszont a prépostság alsóés felsőmladonyai, bozóki, terpónyi, szenográdi ós litavai jobbágyait vádolják hatalmaskodással. 1473-ban Tamás konventi presbiter emel panaszt Albert
