Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
S. MULLER, J. A. FEITH, R. FRUIN: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve - I. fejezet. A levéltárak kialakulása és osztályozása
De vajon a fondok megosztása során a jelenlegi vagy az egykori tartomány határait kell alapul venni? A régi határok figyelembevétele mellett szól, hogy ezáltal a levéltár tartalma kiegészül a későbbi gyarapodásokkal, és így például egy levéltáron belül – vagyis egyfelől az Állami Levéltár fondjában, másfelől pedig a hatóság ugyanazon levéltáron belül elhelyezett saját fondjában – teljes egészében nyomon követhetjük egy olyan vízügyi hatóság történetét, amely 1798-ban az adott tartományhoz, később azonban már nem ahhoz tartozott, 1810-ben pedig megszűnt. Másrészt viszont számos nem mellőzhető kifogás merül fel ezzel szemben. Először: 1798 óta a tartományok határai olyan gyakran módosultak, hogy néha nehezen lehetne eldönteni, mely határokat is lenne jó alapul venni, és így a kívánt eredményt úgyszólván soha nem érhetnénk el. Például az 1798 után más tartományhoz átkerült vízügyi hatóság fenti esetében a hatóság történetének feltárása során az 1798 utáni időszakra vonatkozóan mégis csak annak a tartományi hivatalnak a fondját kellene kutatnunk, amelyhez 1798 után tartozott az adott vízügyi hatóság. Másodszor: az 1798 utáni fondok elhelyezése alkalmával rendszerint az akkor érvényben lévő tartományi határokat vették figyelembe. Ha a régi határok figyelembevételének elvéből indulnánk ki, akkor számos fondot kellene áthelyeznünk egyik levéltárból a másikba. Harmadszor: a jelenlegi tartományi beosztás az egyetlen, amely az egész ország területére kiterjed. Ha az 1795 előtti beosztást vennénk figyelembe, akkor el kellene döntenünk, hogy melyik levéltárhoz számítandó Flandria, Westerwolde, valamint Buren, Leerdam, Kuilenburg, Yselstein, Vianen és Ameland grófság, illetve fejedelemség, az 1801-ben megszerzett országrészek, mint Ravenstein, stb., továbbá az 1807-ben birtokba vett enklávék, mint Huizen és Zevenaar. Limburgra vonatkozóan mindenképpen a jelenlegi területi felosztást kellene mérvadónak tekinteni. Negyedszer: ha a régi határok szerinti felosztást alkalmaznánk, akkor mindenkinek, aki egy adott fondban szeretne kutatni, ismernie kellene a tartományok régi határait is. Mindezen érvek azt látszanak alátámasztani, hogy a tartományok jelenlegi határait vegyük figyelembe a fondok levéltárba sorolásánál. Mindent tekintetbe véve, így nem keletekezik ellentmondás az 1798 előtti és az 1798 utáni levéltárak illetékességi területének kijelölése között. Az állam a saját területi levéltáraiban őrzi egy adott tartomány jelenlegi területén létezett valamennyi hivatal fondját, mindenekelőtt az egykor tartományi gyűlések fondját. A területi levéltárak mindegyike a maga saját, régi szabályai szerint formálódott és mindegyikük saját illetékességi területtel rendelkezik. Egy-egy levéltárba más önkormányzati testületek fondjai is beolvadhattak, olyor olyan testületek fondjai is, amelyek az adott levéltár illetékességi területén kívül estek.5 Ezt az osztá -81 5Más szavakkal: minden egyes fond még azel őtt önálló levéltárrá fejlődhetett, mielőtt a tartományi levéltár részévé vált volna.
