Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Az „érinthetetlen levéltári test” – a Kézikönyv, amiről mindenki hallott – egy patinás, régi műfaj: szervtörténetírás
története alkotják a részletekben elmerülő beszámolók fő mozzanatait. A szerzők szoros összefüggésbe hozzák az iratok jellemzőit az irtaképző részletes történetével. A szervismertetések nem korlátozódnak a hivatalviselői pozícióval összefüggő tevékenység ismertetésére, hanem sokszor a belső motivációra, az anyagi viszonyokra is kiterjednek. A hivatali állás viselésének körülményeit természetesen a köztörténeti optika, s a viszonyok körültekintő leírása kíséri, nemkülönben az iratanyag keletkezésére és fennmaradására vonatkozó ismeretek közreadására való törekvés. A Levéltári Közleményeknek ezek a jellegzetes egykorú publikációi talán egyfajta „szervtörténetbe ágyazott áttekintő leltár”-nak is nevezhetők.102 A levéltári irategyüttesek létrejötte körülményeinek, a háttérmotívumoknak a taglalása, a „levéltári testek” szerves egységének, s az átfogó iratértelmezésnek a korábbiaktól eltérő felfogása az ekkoriban már evi den cia -szerűnek tekintett Holland kézikönyvben foglaltak szerinti megközelítésre utal. A szakmai vérkeringésbe került műről, illetve annak jelentőségéről Áldásy Antal ismertetését követően az 1920-as években Szekfű Gyula tett elsőként említést a Haus-, Hof- und Staatsarchivról szóló átfogó tanulmányában, lábjegyzeti hivatkozásként. Megjegyzése szerint: a levéltári pro ve niencia, mint a modern levéltártudomány alapvető tanáról szóló könyv ismerete „levéltárnokoknak elengedhetetlen, történetkutatóknak is szükséges”. 103 Ezt követően, a másik levéltártörténeti klasszikus, Hilary Jenkison 1924-ben megjelent művét ismertető Csobán Endre debreceni levéltáros hivatkozott Muller, Feith és Fruin munkájára, amelyb ől azt találta kieme lendőnek, hogy annak a különféle iratmellékleteket kirekesztő felfogása már igen általánossá vált a kontinensen. 104 A széleskörű szervtörténeti ismertetések, mint utaltunk rá részletesen taglalták az iratképzők működési jellemzőt, s nem terjeszkedtek túl a Holland kézikönyvben körülírt kívánalmakon. Ez a felfogás azonban nem feltétlenül vágott egybe a levéltári forrásokat főként a történeti feltárás eszközeként felfogó, s a történészi fukciót előtérbe állító olyanfajta levéltárosoknak, mint amilyen Gárdonyi Albert is volt. A „leíró leltárakban” testet öltő tevékenység funkciójával kapcsolatosan a székesfővárosi levéltár vezetője úgy vélekedett, hogy ezek „...kétségkívül nagyon hasznosak a le-49 102Az ide sorolható legszínvonalasabb szervtörténeti leírások, ill. miniat űr „áttekintő leltárak”, pl.: Miskolczy, 1923, 1926; Föglein, 1923, 1927, 1930, 1932, 1938, 1960; Ember, 1937, 1938; Csobán, 1928; Herzog, 1928, 1929, 1931. 103Szekf ű, 1924. 23. p. 104Csobán, 1926. 289. p.
