Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Beágyazódás, levéltárelméleti hatás
encia” gondolatkörébe illeszkedik, s lényege, hogy az elemzés kiindulópontja áttevődik az iratok elsődleges területéről azon funkcionális területre, amelyben az adott irategyüttes létrejött, illetve az azt létrehozó szervezetek működtek. A fő értékelési kérdés első megközelítésben tehát nem az, hogy mi került rögzítésre, hogy hol van, és hagyományos értelemben „mi a forrásértéke”. Ehelyett olyan elemzésre kerül sor, amely a szerkezeti és szervezeti viszonyokat, ezek írásos tükröződését és rendszerét, továbbá az intézmén–kliens kölcsönhatásokat vizsgálja. Vagyis az adott igazgatási vagy működési vertikumnak, mint funkcionális egésznek az áttekintése a feladat. Annak meghatározása tehát a leglényegesebb, hogy hol találhatók adott funkciók szempontjából a legmegfelelőbb források és azok mi módon dokumentálják ezeket. Fontos továbbá ebben a megközelítésben a kliensekkel folytatott interakciók jellemző vonásainak és megnyilvánulási formáinak körülírása is az adott funkció szempontjából: kliens és iratképző találkozási pontjainak „hot spot”-jainak megállapítása, s a kliensi viszonyulás dokumentálása. 59 Nem maradhat említés nélkül a klasszikus proveniencia-elv utóéletének taglalása sorában az ausztrál Peter Scottnak a „posztkusztodiális forradalom” egyik korszakos megnyilvánulását jelentő, már említett ún. records continuum-elmélete sem. Míg a Handleiding és az abban megfogalmazottak követői az anyagleírás során mono-hierarchikus és egyforrás-központú leírásmódot alkalmaznak az iratképzők esetében, az új felismerés viszont arra mutat rá, miszerint az iratképző és a létrehozott dokumentum közötti lineáris kapcsolat egyértemű volta az utóbbi időben már (több mint) kérdésessé vált. Az iratképzők összetett és folyamatosan módosuló szerkezetű és funkcióval rendelkező, dinamikus információs komplexumok. Scott az egyes iratképző-variánsok és sorozatok közötti kapcsolatok lehetőségeit követi nyomon, s írja le. A statikus iratleírás rendjét így a többes kapcsolathálók dinamikus rendszere váltja fel. 60 Végezetül a proveniencia-elvet az 1990-es években teljesen új alapokra helyező elektronikus iratfogalom és virtuális levéltár koncepció egyik neves képviselőjeként az amerikai David Bearman neve említendő. Bearman a „levéltár újrafelfedezése” felkiáltással az iratőrzés feladatát az elektronikus iratképzők feletti távoli felügyelet eszméjével váltotta fel. A levéltáros és a levéltári iratok addigi egyidejű fizikai jelenlétét ezt követően 37 58Cook, 1997. 59Vö.: Cook, 2005.; Brown, 1995. 60Cook, 1996. 38–39.
