Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)
Beágyazódás, levéltárelméleti hatás
merészkedett odáig, hogy a fond szerves egységét, illetve annak kereteit is megkérdőjelezze. A fondintegritás alapvető kritériumai: az ügyiratok eredeti rendben való együtt tartása, valamint az ellenőrizetlen selejtezés elutasítása jellemezte koncepcióját. Megközelítésmódja mindazonáltal egyfajta visszatérést jelentett a korábbi respect des fonds szemlélethez. A modernkori iratértelmezések, illetve a levéltárral kapcsolatos gondolkodás alapjellegét véve alapul lényegében három korszakról beszélhetünk. A századfordulótól induló, s az 1930-as évekig tartó időszakot tekinthetjük – John Ridener szakmatörténeti korszakolását követve – a segédtudományi alapozottságú, az iratállományok szerkezeti sajátosságait előtérbe állító konszolidáció és megerősödés, valamint a tradicionális szemléletmód évtizedeinek, amelyet majd a modernizáció periódusa (1930–1980) követ, s „a kulturális források hatékony kezelésének konszenzusáról” szól; hogy végül eljussunk ezen konszenzus „összeomlásáig”, a posztmodern levéltárértelmezések korszakáig. 54 Az ezredforuló körüli időszakban a Handleiding eszmeiségére vonatkozóan mind a teljes elutasítás, mind a továbblépést lehetővé tevő biztos támpont állásfoglalásával találkozunk. Egyik oldalról a posztkusztodiális paradigma, a sorozatelv ű records continuum koncepció bukkan fel, s egyál talában a digitális korszakváltás fényében számosan vélik úgy, hogy eljárt az idő a hagyományos proveniencia-elv felett. Ezt az álláspontot képviseli Kecsekméti Károly is. A Handleiding – véli –, amely „episztemiológiai alapját az erudícióból kifejlődött segédtudományok [...] és a provenienciacentrikus levéltártan képezte”, meghatározva a levéltári gyakorlat szabályait, s uralkodó elvvé téve „az akríbia igényét és az autenticitás védelmét. Etikai és jogi síkon a klasszikus paradigma a levéltárak kettős, közigazga-35 53Ridener, 2009. 87. skk. 54Ridener, 2009. XVI–XVII. p.; Hasonló periodizációt alkalmaznak mások is. Kecskeméti Károly a modern levéltárfogalom kialakulását, a felvilágosodás levéltári forradalmát; a 19. századi liberális levéltári modellek és működési elvek kialakulását, valamint a 20. századi paradigmaváltások időszakát említi. Kecskeméti, 2012.; Székely Iván pedig, aki az ún. archivumi világképekről írott munkájában az európai dokumentáris kultúra és a tágabb társadalmi környezet korszakonkénti kapcsolódását célszempontok, jellegadó intézménytípusok, közreműködők, témacsoportok és problematizáció szerint tekinti át, a dokumentaritás funkcióit véve alapul négy nagy korszakot különböztet meg. Ezek a jogbiztosító, melynek kulcsintézményeként a magánlevéltárat, (fejedelmi levéltárat) s annak tulajdonosát; a nemzeti paradigmát, melynek alapintézménye a közlevéltár, s elsődleges célja a kollektív emlékezet megőrzése és a történettudomány támogatása; a publikus korszakot a nagyközönség szolgálata jellemzi, melynek kulcsfigurája már a levéltáros, valamint a globálist különíti el. Jóllehet az elemzés tárgyunk szempontjától eltérő vetületeket is taglal, az ehelyütt megragadott tematizáció és periodizáció azonban egybevág a konszenzusosnak tekinthető szakmatörténeti korszakolással. Székely, 2007.
