Muller, Samuel - Feith, Johann Adrian - Fruin, Robert: A levéltári rendszerezés és iratleírás kézikönyve (Budapest, 2019)

A Holland kézikönyv és hatása a hazai levéltári gondolkodásra (Horváth J. András)

alaptézisét, s a Samuel Muller által szorgalmazott, tehát a hivatali működés helyett az iratokat előtérbe helyező változatot érvényesítették az új kiadások szövegében (ld. a Függeléket!). Számunkra nem lehet kérdés a fond gerincének tekintett határozatok és jegyzőkönyvek kiemelt jelentőségének kérdése, az említett iratfajták fondszerkezetet meghatározó volta. Ez a nem regisztratúraelvű rendszerben válhatott csupán kérdésessé, adhatott többféle értelmezésre lehetőséget, s merült fel különféle módon (27. §).34

A Kézikönyvben olvasható szabályok

persze rögzítik az ilyen jellegű iratsorozatok kiemelt ügyviteli jelentőségét, s az iratrendezés során ezek figyelembe vételének fontosságát (25. §). Az alkalmazott ügykezelési pragmatika esetlegesen nem rekonstruálható volta miatti aggodalom ölt testet az iratcsomók állagának megbontásától óva intő előírásokban (22–24. §§). A holland viszonyok nem teljesen egynemű állapotaira utal, hogy találkozunk ugyanakkor olyan rendelkezésekkel is, amelyek a regisztratúraelvű ügykezelési sajátosságokkal, s az általunk is jól ismert szabályokkal – mint például az ügyiratiság elve – vágnak egybe (29. §). Kiegészítések, hiánypótlások, megejtendő selejtezések tekintetében a Kézikönyv nem zárkózik el a rugalmas megoldásoktól, feltéve, hogy azok beilleszthetők a koncepció általános logikájába. Míg az utólagosan megkerült iratok visszahelyezését a hitelesség aggályossá válására hivatkozva Hilary Jenkinson például nem tartotta megengedhetőnek, ez a Kézikönyv szerkesztői részéről nem vetett fel különösebb aggályokat, az egyéb kapcsolódó mellékletekkel történő kiegészítéshez hasolóan (31–36., 63. §§).35

III. fejezet – A levéltári iratok leírása Amint Eric Ketelaar és szerzőtársai is megállapítják, viszonylag csekélyebb figyelemben részesül ez a témakör a műben.36

A leírás szabályaira vonat

kozó fő hangsúly az alapfunkcióra irányul: mindenekelőtt azt kell a levéltárosnak eszébe vésnie, hogy semmi esetre sem az egyes iratok tartalmi vonatkozásairól készítendő valamiféle elenchus, lajstrom vagy regeszta -28

34Amint a holland iratkezelés történetét taglaló m

űből is megtudható: a nyilvántartási gyakorlat vonatkozásában sosem sikerült elérni az egyöntetűséget. Az iktatás átfogó jelleggel csak 1851 után került alkalmazásra. „A jegyzőkönyvi sorozatok elvesztették az irattári fősorozat gerincét alkotó meghatározó helyüket. Kötetekbe rendezésük nem vált a megújított jegyzői hivatalokban gyakorlattá...”; s csupán a századfordulót követő ágazati differenciálódás eredményeként válnak majd el a jegyzőkönyvi sorozatok az aktákétól. Horsman, 2005. 137., 139. p. 35Vö.: Jenkinson, 1922. 10–11. p.

36Jenkinson ezzel szemben úgy vélte: „A leltár a levéltár létezésének és azonosságának megálla

pítása, a teljes megőrzés állandó biztosítéka.” Idézi: Csobán, Gyakorlati kézikönyv. 1936. 271. p.