Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

III. Félelem a cárizmustól, „pánszlávizmustól"

alkotója, a reakció feje és az abszolutizmus legfőbb bástyája volt, amelyet önnön természete az önkényuralom terjesztésére, az a törekvése pedig, hogy belső problémáiról katonai készenléttel és hadserege foglalkoztatásával terelje el a figyelmet, hódító politikára sarkall, és amely céljaihoz a vele rokonnyelvű-fajú szláv népeket eszközül használja fel. Sokkolta őket, hogy e hatalom részben ténylegesen, részben befolyása révén eszmeileg északon, keleten és délen, tehát három oldalról is közrefogja a Habsburgmonarchiát, pontosabban annak magyar részeit: Erdélyt és Magyarországot. Lengyelország, illetőleg a lengyel szabadságharc közelmúlt elbukása óta, amely megteremtette és állandósította a szolidaritást a lengyelek iránt, a liberalizmus egész táborát görcsbe rándította Oroszország minden mozdulata. A reformerek nemzedékében kitéphetetlen gyökereket vert a rettegés, hogy a cári abszolutizmus hódító étvágyának a monarchia, illetőleg Magyarország a következő kiszemelt áldozata. Nem kételkedtek benne, hogy előbb-utóbb összeütközésre kerül sor a monarchia és a cári Oroszország között. A „keleti válság" a negyvenes évek elején előbbre hozta ennek lehetőségét. Bár akadtak a liberálisok soraiban, akik nem bánták volna, ha Törökország miatt oly konfliktus robban ki, amely meggyengíti a monarchiát, a többséget azonban elrémítette a gondolat, hogy az esetleges fegyveres konfrontációból ismét a cári hatalom húzhat hasznot. A krízis lecsillapodott ugyan, de az „orosz" kérdés a liberalizmus egyik központi problémája maradt. A megyék 1841-től, mikor is Ny Ura kezdte az akciót, szinte évenként ismételték felirataikat a lengyelek országának helyreállításáért, hogy általa is erősödjék a cári hódításnak ellenállók frontvonala. A Hírlap visszavisszatérően - és nem puszta ijesztésként - célozgatott arra, hogy „észak árnya", „az északi kolosszus", „az északi hatalom" elnyeli, „a zordon keleti szél" összeroppantja a hazát, ha az nem idejében tesz meg társadalmi és katonai téren mindent ellenállóképessége fejlesztésére, a sikeres védekezéshez nélkülözhetetlen nemzeti egység megteremtésére. Gróf Zichy Ottó Győr megye 1841. decemberi közgyűlésén - idézve más nemzetek példáját - azért javasolta „nemzetőrség" szervezését a reguláris csapatok és a nemesi felkelés mellé, hogy a magyarság „Oroszország hódítási vágyával" sikeresebben szállhasson szembe. Számos megyében, így Beregben, elhangzott a vasút-ügy vitájában az az érv, hogy a vaspályaépítés kormányérdekben álló politikai szükséglet is, mert „az orosz kolosszus ellenében" könnyíti meg a katonaság szállítását. Általános felháborodás fogadta 1841-ben annak az új hajózási szerződésnek a hírét, amelyet a birodalmi kormányzat Oroszországgal kötött. Az egyezményben ugyanis e kormányzat belement abba, hogy a cári közegek egészségügyi felügyelet címén ellenőrzésük alá vonják a Duna torkolatát. Oroszország - írta erre Nagy Károly - útban van ahhoz, hogy elnyomja külviszonyainkat és kereskedésünket; portékái előbb jönnek Pestre, mint a 7 Varga J. 97