Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után

I. A BIRODALMI KORMÁNYZAT ÚJ MAGYAR POLITIKÁJA 1840 UTÁN A birodalom örökös tartományaiban a 19. század negyvenes éveire kibontakozott a manufaktúrarendszerről a gyáriparra való átmenet, kezdett meghonosodni a nagyipar, és fellendült a kereskedelem. Az aránylag gyors fejlődést jórészt a monarchia vámrendszere, ezen belül a tartományok és Magyarország közé húzott vámvonal eredményezte. A kormányzat az osztrák ipar fejlődését lényegében tilalmi rendszerrel védte az iparilag fejlettebb országok iparának versenye ellen: külföldi készáruk bevitelét vagy nem engedélyezte, vagy rendkívül magas vámmal terhelte, és ennek folytán belföldi piaci áruk hallatlanul megemelkedett. Az osztrák ipar viszont, mivel kiépülésének gyorsuló üteme ellenére is messze maradt az angol-, francia és német területek fejlettségi szintje mögött, magasabb termelési költségei és cikkeinek gyengébb minősége miatt a birodalmon kívül eső piacokon zajló konkurenciaharcban nem állhatta meg a helyét. Ezért úgyszólván csak a monarchia belső fogyasztására szorult, amelynek monopóliumát a vámrendszer biztosította számára. Az indusztrializálódás azonban csak az osztrák császárság egyes tartományaiban következett be. A folyamat e tartományokban eleve kedvezőbb alapokról indult, mint Magyarországon. A továbbiakban a belső vámvonal, amely a magyar ipari exportot magas vámtételekkel sújtotta, az osztrákok magyar importjára viszont csak alacsony díjakat szabott, egyes ágazatokban e tartományok ipari termelésének felgyorsulását segítette, Magyarország ipartalan helyzetét konzerválta, összességében pedig egyre táguló szakadékot teremtett a tartományok ipari fejlettsége és Magyarország indusztriális elmaradottsága között. Mindezek folytán lett maguknak a tartományoknak termelését és fogyasztását nem számítva Magyarország a birodalom iparcikkeinek csaknem kizárólagos felvevő, a termelői és termelése számára szükséges nyersanyag jó részének pedig szolgáltató piaca. Hiszen a tartományok 1841. évi 29 millió forint értékű ipari exportjából 27,4 millió értékű Magyarországra irányult; a tőlük 1831-1840 között Magyarországra érkező import évi átlagértékének 75%-a készárut jelentett, ugyanakkor a Magyarországból az osztrák császárságba szállított áruk értékéből az iparcikkek részesedése még a