Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után

juttatta az osztrák bankházakat, amelyek emiatt a közvetítő Metternichnek még inkább lekötelezettjei lettek. Végül is Kolowrat és csoportja ugyancsak elfogadta a Kübeck gazdasági és Dessewffy politikai elképzeléseiből összegyúrt, Metternich által azonban szélsőséges irányokba fejlesztett, a liberálisabb közgazdasági elveket és az „alkotmányosított" abszolutizmust összeházasító kormányzati koncepciót, anélkül azonban, hogy egyidejűleg ejtette volna az „oszd meg és uralkodj" eszméjét. Metternich és követői viszont elálltak attól, hogy haladéktalanul fogjanak hozzá e koncepció kivitelezéséhez. Kolowraték meggyőzték őket arról, hogy ennek békés megvalósításához a legközelebbi - 1843-ban esedékes - országgyűlés előtt, amelyet az alkotmányosság látszatának megtartása végett mindenképpen össze kellett hívni, nincsenek meg a siker reményével biztató feltételek. Hiszen az egyidejűleg „alkotmányos" és kormánypárti többség megszerzése időt igényel; ha a kormány e többség hiányában kezdi meg célkitűzései realizálását, szándéka a visszájára fordulhat, eleve maga ellen hangolhatja az ország és a diéta többségét, akkor pedig a terv valóra váltása vagy a messzi jövőbe tolódik ki, vagy erőszak alkalmazása nélkül egyszerűen lehetetlenné válik. Ezzel szemben az országgyűlés - ha a kormány és barátai kellőképpen manipulálják működését - közvetve a kormány malmára hajthatja a vizet: ha ugyanis a hegy egeret szül, azaz képtelennek mutatkozik a diéta arra, hogy az ország gondjain érdemlegesen enyhítő intézkedéseket hozzon, akkor önmagától is, ügyes agitáció hatására pedig különösen nő azok tábora, akik nemcsak várják a kormány kezdeményezését a tehetetlen rendekkel, pontosabban a „zűrzavart támasztó" elképzelésekkel szemben, de egyenesen ösztökélik az erélyes beavatkozásra, a továbblépés irányának megszabására és konkrét tettek foganatosítására. Metternich elfogadta ezt az érvelést. Ennek folytán a birodalmi kormány a saját koncepcióját nem hozta nyilvánosságra és egyelőre gyakorlatilag sem tett intézkedéseket annak érvényesítése végett. Pontosabban: a teendők élére egyrészt a közvélemény fokozatos megdolgozását, másrészt a soron levő diétának olyan — a kormány számára - zavartalan, önmagát viszont diszkreditáló lefolytatását helyezte, amelynek mitsem hozó kimenetele hivatkozási alap és indok lehet a központi kormányzat akcióba lépésére, az új koncepció gyakorlati kivitelezésére. Kártyáit átmenetileg nem fedte fel, csak egyben-másban engedte sejtetni, hogy a jövőt illetően nincs híjával minden elképzelésnek. A Magyarországnak szőtt háló szálait maga Metternich igazgatta, és személyesen vállalt már az 1843. évi diéta előtt, főleg azonban az országgyűlés alatt oroszlánrészt abban, hogy előbb Magyarország kormányszerveinek tagjait és főtisztviselőit, rajtuk keresztül pedig a hazai konzervatív tábor egészét az új koncepció szekerébe fogja, illetőleg az országnak a politikában számító többségét e koncepció mellé sorakoztassa.