Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

I. A birodalmi kormányzat új magyar politikája 1840 után

Mindenesetre Metternich elkezdte a közhangulat megdolgozását, elsősorban a német sajtó, főleg a német nyelvterületen legolvasottabb Augsburger Allgemeine Zeitung útján. Az ő inspirációjára jelentek meg már 1840 végétől oly írások az Augsburgerben, amelyek a Habsburgbirodalom és a német vámszövetség esetleges társulását feszegették. Alantas sakkhúzása volt, hogy a lap általa befolyásolt szerkesztősége rendszeresítette az olyan cikkek közlését, amelyek a kancellár híveinek vagy fizetett ügynökeinek tollából származtak, és amelyek rendeltetése a magyar ellenzék, sőt általában a polgári nemzetté válás útján járó magyarság diszkreditálása volt. Időnként a Leipziger Allgemeine hasábjait is felhasználták e célra. E cikkek lármázták tele a német államokat, sőt Európa minden országát — miután a birodalmi viszonyokra vonatkozó értesüléseiket jórészt az ő lapjaik is főleg az Augsburgerből merítették azzal, hogy Magyarországon barbár állapotok uralkodnak; e nép csak féktelenséget és zabolátlanságot ismer; középkorból itt ragadt nemessége egyetemlegesen minden civilizációs törekvésnek ellenáll; a társadalmi együttélésről nincs fogalma; gőgjében, önteltségében mindenki másnak zsarnoka vagy az akar lenni; kormányzatnak és rendnek felforgatására bármikor kész, és sötét módon üldözi a vele együtt élő más ajkúakat. E pszichológiai hadviselésnek akkor is, de az utókorra átnyúlóan is meglett a szomorú következménye. Metternich kórusának, amelyhez a magyar konzervativizmus vezéralakjai is csatlakoztak, feladata volt Európával elhitetni, hogy ilyen rakoncátlan és veszedelmes népséggel szemben indokolt, sőt szükséges bármilyen kormány eljárás. Az európai közvélemény, mivel az Augsburger is, a többi lap is csak módjával és csupán oly hangon és modorban íródott magyar ellenzéki cáfolatoknak engedett teret, amelyek az olvasók meggyőzésére nem nagyon voltak alkalmasak, jobbadán hitelt adott a magyarságot, főleg az ellenzéket rágalmazó vagy legalább ferde megvilágításba helyező közleményeknek, így éledt újjá a magyarságnak az a képe, amelyet 700-800 évvel korábban alakított ki róla Európa, telítődött hamis tartalommal és konzerválódott további nemzedékekre. Külön fájdalmas, hogy a Metternich ösztönözte sajtókampány legsötétebb színekkel azt az ellenzéket állította a kép előterébe, amely a középkori sötétségnek, a feudalizmusnak éppen hogy hadat üzent. A magyar viszonyokat közelről ismerő, funkciója folytán Magyarország és az uralkodó közt az összekötő szerepére hivatott József nádor 1842 januárjában feltárta Metternich előtt a Magyarországon alkalmazandó politika irányát illető elképzeléseit. Tapasztalatai alapján, de nem pusztán egyéni véleményének adva hangot, felhívta Metternich figyelmét arra, hogy a közhangulat és a politikai fejlődés kettős tendenciájú. Egyik oldalon az Európát hatalmába kerítő újítási láz és a sajtó szabadabb működése nyomán a mélyreható reform eszméje fogta el és tartja