Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

Utószó

UTÓSZÓ Az 1840-nel kezdődött évtized első fele azért is fontos periódusa mind a Habsburg-monarchia, mind Magyarország történetének, mert ekkor körvonalazódtak azok a koncepciók, amelyek szerint a napi politikában ható és számító erők, illetőleg irányzatok összegezték a feudalizmus végső szakaszába lépett Magyarország jövő berendezkedéséről, valamint a birodalomban elfoglalandó helyéről kialakított elképzeléseik lényegét. A monarchia metternichi vezetése, a-magyar újkonzervatívok, a magát a középút lehetőségének illúziójában ringató Széchenyi és kisded tábora, valamint a nemesi liberálisok a következő esztendőkben - egészen a polgári forradalomig - egyaránt hűek maradtak saját nézeteikhez: a gyakorlati cselekvésben a felek mindegyike lehetőleg saját koncepcióját tartotta szem előtt, és tett kísérleteket arra, hogy fokról fokra megteremtse a feltételeket annak kivitelezéséhez. A birodalmi kormányzat - hosszas előkészítő munka és kiterjedt előzetes agitáció után - hazai párthívei közreműködésével 1845-től annak az adminisztrátori rendszernek bevezetésével és állandósításával próbálkozott, amely a központi hatalom erősítésére és a kormánypárti többség megteremtésére, tehát az összbirodalmi koncepció politikai feltételeinek biztosítására lett volna hivatott. Sőt megtette az első - igaz, korántsem döntő - lépést a monarchia egységes vámterületté változtatása felé is: kincstári dohánybeváltók felállításával a birodalmi dohánymonopóliumot igyekezett magyar földre is átplántálni. A hazai konzervatívok lankadatlanul az ország érdekét szolgálónak propagálták az „erőskezű kormány" eszméjét, valamint az osztrák-magyar szabad kereskedelem üdvözítő voltát. Széchenyi alkuvás nélkül folytatta küzdelmét a kossuthi liberalizmus ellen; kormányhivatalt vállalt, mikor ezt végre Metternich beleegyezésével felajánlották neki; és nagy erőfeszítések árán hozzáfogott, hogy mind a kossuthi liberalizmustól, mind az újkonzervatív politika győzelmétől tartó, mérsékelt nemesekből centrum-pártot kovácsoljon össze. De a kormány offenzívája által védekezésbe kényszerített nemesi liberalizmus sem szakított a negyvenes évek elején kialakított államszövetség eszméjével. Taktikája a körülményektől függően és az ellenfelek húzásaitól