Varga János: Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején (Budapest, 1982)

IV. A Habsburg-birodalom magyar szemmel

Széchenyi leszögezi, hogy egyes javítások és részleges toldozgatások nem segítenek a bajon, mert a viszonyok annyira bonyolultak, hogy kellő módosításuk többet igényel, és nem is megy hamar. Ezért szerinte Magyarország kormányzásához tökéletesen átgondolt, kimerítő, valamennyi részletében összefüggő és egybehangolt, az ország szükségleteit sok évre előre mérlegelő, hosszú távú terv kidolgozása szükséges, amelyet azután a kormánynak szigorúan, mit sem engedve belőle, és habozás nélkül kell végrehajtania. Ezen belül két döntő kérdés fekszik: ki készítse e tervet, és hogyan lehet azt következetesen, de az ország felzaklatása nélkül kivitelezni. Magyarország - hangsúlyozza Széchenyi - kisebbséggel nem kormányozható, mert ez magának az alkotmánynak mond ellene. Ezért a kormánynak mind a jelenre, mind pedig - ha a nemzetiség és alkotmány talaján marad - a jövőre is a többség teljes támogatását kell már a jelen diétán - bármibe is kerül — minden életkérdésben megszereznie. Az 52 megye többsége nélkül ugyanis semmi törvényes sem határozható, márpedig lojális és erős párt tényleges közreműködése nélkül átgondolt tervet sem lehet foganatosítani. Jelenleg viszont a megyék az izgatottság, a pártszenvedély és a tudatlanság állapotában vannak; határaikon belül minden rábeszélés hasztalan; pénz, bor és szenvedély kormányozza őket; a megyékben tehát biztonsággal a legszentebb dologhoz sem lehet hozzáfogni. A hivatalnokoknak pedig, miután a kormány által megvásároltak, sem súlyuk, sem népszerűségük nincsen. A lakosság jobbik részének békés megnyerése végett Széchenyi elképzelése szerint a megyék kapuja elé kell állni, és szenvedélyüket előnyükre használva, az általuk értett nyelven kell beszélni velük. Mindez - így Széchenyi - csupán egy független, ám lojális, egy alkotmányos és nemzeti kormány kívánságait életre-halálra szolgáló, a kormánnyal állandó kapcsolatban lévő testület útján történhet, hiszen az alkotmány értelmében és lényege szerint a függetleneknek nagyobb a befolyásuk, mint a kormányhivatalnokoknak. Egy ilyen testület egyrészt kidolgozhatná Magyarország — és vele együtt az összbirodalom - felvirágoztatásának hosszú távú tervét, másrészt alkalmas lenne arra, hogy napról napra több, a kormány mellett agitáló és érte szükség esetén cselekedni is kész támogatót nyerjen a „függetlenek" közül, akik különben könnyen az ellenzék táborát gyarapíthatják. Ily testület felállítását javasolja a kormánynak, egyszersmind újra ajánlja szolgálatait azzal, hogy a független kormánypárt megszervezését célzó terve részleteinek előadása és saját feladata megbeszélése végett a legszorosabb kapcsolatba kellene jutnia a kormány valamennyi tagjával, és állandó érintkezést is kellene fenntartania velük, mert különben lépései legjobb akarata ellenére sem maradhatnának a felsőbb szándékokkal összhangban. Részletekbe egyébként is csupán akkor kíván belemenni, ha a kormány előzékenyen fogadja