Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
Bevezető
7 IV. Károly élete, uralkodása és emigrációja t----------------------------------------------------------------------------------------------------------------* hogy Horthy biztosította a saját és az egész hadsereg hűségéről. Ismeretes, hogy néhány nappal később viszont a Nemzetgyűlés elfogadta az 1920. évi I. számú törvényt a királyi hatalom gyakorlásának megszűnéséről. (28.) Májusi levele azonban azt tükrözi, hogy még ekkor is bízik Horthyban, s kéri, hogy a kormányzó „bölcs belátásával" jelölje meg a legalkalmasabb pillanatot a trónra való visszatérésre. (29.) 1920 őszi levelei egyfajta kompromisszumot tükröznek, amit megoszt Horthyval és hozzá hű, legitimista híveivel is. (30-34.) Ennek értelmében nyilatkozatot bocsátott ki, hogy a magyar trónt csak akkor foglalja el, ha a magyar állam és a trónra lépésben szintén érintett más állam között szerződés készül az ország teljes függetlenségének megmaradásáról. Türelme fogytával 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását. Horthy ekkor még le tudta beszélni erről, a környező antantállamok katonai beavatkozásának veszélyére és a belpolitikai helyzetre hivatkozva. IV. Károly visszavonult Szombathelyre, majd újra - ezúttal levélben - felszólította Horthyt a hatalom átadására. Időközben Szombathelyre gyűltek a királyhű arisztokraták, és a Lehár Antal ezredes parancsnoksága alatt állomásozó hadosztály is a király mellett állt. Horthy - rövid habozás után - ismét elutasította a hatalom átadását, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel IV. Károly ekkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és antant katonák kíséretében visszatért Svájcba. Érdekes módon, hívei ezt az útját sikernek értékelték. Rakovszky István, az országgyűlés elnöke a lakosság spontán megnyilvánuló ragaszkodásáról írt, s hogy a király megragadta a nép lelkét. Szerinte „a nép között is általános az a nézet, hogy rend csak akkor lesz, ha a király visszajön". (36.) A király ugyancsak sikernek értékelhette, hogy a Habsburg-család egységét megbontani szándékozó elképzelések is zátonyra futottak, s a család magyar ágának egyik tagja, Habsburg Albert, a nemzetgyűlés mentelmi bizottsága előtt egyértelműen elismerte a család fejének Károly királyt. (35.)3 4 Nyilván ezek a mozzanatok is hozzájárultak másodszori visszatéréséhez. 1921. október 20-án repülőgéppel érkezett a nyugat-magyarországi Cirák és Dénesfa községek határába. Ellenkormányt alakított és vasúton Budapest felé indult Ostenburg-Moravek Gyula4 Sopronban állomásozó csendőr egységeivel. Útközben több helyen megállt, s feleskette a hozzá hű alakulatokat. Ez a lassú vonulás megbosszulta magát, s amikor október 23-án Budaörsnél a király egységei beleütköztek a kezdetben jórészt egyetemi zászlóaljakból álló Horthyhoz hű csapatba, megálltak, várván a király utasítását. A kormányzópárti egységek ereje eközben növekedett, s rövid fegyverszünet, majd visszavonulási parancs után a fogyatkozó létszámú királypárti csendőrök és katonák kevés ellenállás után megadták magukat. Ezt követően nagyon gyorsan, már november 3-án elkészült a törvényjavaslat „IV. Károly O Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének megszűnéséről", amit 1921. november 6-án el is fogadtak. (37., 38.) A magyar királyt több legitimista politikussal együtt (pl. ifj. Andrássy Gyula5) a tatai Es- terházy-kastélyba, majd Tihanyba szállították. (Bemutatjuk ekkor készült, az országból való elszállítása ellen tiltakozó levelének másolatát. - Kiss M. Jenő tulajdona.) Ezután Károlyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték, onnan egy brit monitor a Dunán, majd a Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó 3 Albrecht főherceg hűségnyilatkozatot adott később Habsburg Ottónak is, vagyis elfogadta családfőségét, illetve jogát a trón öröklésére. MNL OL K 428 (Magyar Távirati Iroda Rt. - Magyar lapszemle, 1930. május 30.) 4 Ostenburg-Moravek Gyula (1884-1944) a Tanácsköztársaság bukása után Sopron csendőrparancsnoka volt. Csendőrszázadainak segítségével hozták létre 1921. október 4-én a rövid életű Lajta bánságot. A második hazatérésekor különítményével Sopronban állomásozott, s csatlakozott a királyhoz. A budaörsi csata után rövid ideig fogságban volt, majd 1921. október 25-én amnesztiában részesült. 5 Ifjabb gróf Andrássy Gyula (1860-1929) politikus, belügyminiszter, az utolsó osztrák-magyar külügyminiszter.
