Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
VIII. Habsburg Ottó magyar állampolgársága
58 FORRÁSOK 114. A bécsi magyar nagykövet jelentése az osztrák kormány kéréséről Bécs, 1965. október 25. Pittermann alkancellár szeptember 9-én, majd Kreisky kancellár, lényegében Kirchschläger külügyminisztériumi főtitkárhelyettes által korábban már több alkalommal is kért adatok elküldését erősítette meg. Eszerint Magyarország bocsássa rendelkezésére „azokat az okmányokat, amelyben Habsburg Ottó a számára a Horthy-rendszerben a magyar kormány által 1938-ig koronauradalom jövedelmei rendszeres átutalását, mint trónörökös nyugtázta". Sebes István nagykövet, főként osztrák kommunistákra hagyatkozva azt a véleményét fejtette ki, hogy nem kellene átadni ezeket az okmányokat, mert az osztrák „szocialisták fel akarják használni ezeket a bizonyítékokat Ottó visszatérése ellen", továbbá az osztrák Néppárt rossz néven venné az iratok átadását, és a magyar kormány belekeveredne a két párt között folyó belpolitikai harcba. Az irat jelzete: MNL OL XIX-J-l-j-1965-Ausztria-5401/3. (27. d.) - Eredeti, géppel írt levél. 115. A Belügyminisztérium szakvéleménye Habsburg Ottó állampolgárságáról Budapest, 1965. október 8. Az irodalomjegyzékkel együtt közel 18 oldalas anyag nem fogadja el a Jogtudományi Intézet azon felfogását, hogy „Habsburg Ottó leszármazás címén magyar állampolgárságot szerzett". A Belügyminisztérium szakértőinek felfogása szerint IV. Károlynak, a magyar állampolgársági kötelékbe való tartozása formális állampolgársági viszony nélküli volt, ami „királlyá koronázásakor kezdődött és lemondásával (a tróntól való megfosztásával meg is szűnt)". Nem ismert, hogy Habsburg Ottó kérte volna-e az állampolgári kötelékbe való felvételét, vagy útlevélért fordult volna a magyar szervekhez. A szakvélemény szerint a Habsburg-család ősi osztrák család és az is abszurd, hogy IV. Károly „egyszerre valamennyi ország (ahol uralkodott) tényleges állampolgára kellett, hogy legyen". Úgy vélték, hogy a királyi hatalom megszűnése után az 1921. évi XLVII. törvény detronizálta a Habsburg-házat, „ezzel Horthyék már de jure is szentesítették az állapotot". A szerző a végén tér ki a legfontosabb kérdésre, arra, hogy az állampolgárság megítélése „alapvetően politikai kérdés, csak másodsorban (?) [sic!] jelenti az államjogi kérdés jogi megoldását". Az irat jelzete: MNL OL XlX-J-l-j-1965~Ausztria-lV-95-00450H4. (27. d.) - Eredeti, géppel írt szakvélemény. 116. A bécsi nagykövetségnek szóló belső tájékoztató az osztrák kormány kérésével kapcsolatban Bécs, 1966. február 9. A Magyar Országos Levéltár bevonásával kutatást folytattak olyan okmányok beszerzésére, amelyek igazolhatnák Habsburg Ottó magyar állampolgárságát. A feljegyzés szerint „nem találtunk ilyen okmányokat". Találtak ugyan „1938-ig, az ún. korona-uradalom jövedelméből rendszeres átutalás" megtörténtét igazoló iratokat, de nem Habsburg Ottó, hanem Zita királyné címére. Ez azonban nem bizonyíték az állampolgárságra vonatkozóan. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének tanulmánya az állampolgárságot támasztotta alá, míg a Belügyminisztérium szakértői kifejezetten cáfolják ezt, vagyis a kérdés jogilag vitatott. A magyar állam politikai okokból bármikor kinyilváníthatja, hogy Ottó nem magyar állampolgár, „erre azonban a jelen körülmények között, nincs szükség, az üggyel egyáltalán nem kívánunk a közeljövőben foglalkozni". A magyar fél úgy vélte, hogy ezzel csak beleavatkoznának az akkor folyó osztrák választási küzdelmekbe. A feljegyzés szerzője, Beck István nagykövet végül azt kéri, hogy
