Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
Bevezető
15 Habsburg Ottó és Ausztria *------------------------------------------------------------------------------------------a -------------------------------------------------------------------------------------------« megbízottak beépültek az emigráns szervezetekbe. Lengyel Alfonz levele mellett megtaláljuk Habsburg Ottó levelét Bakách-Bessenyey Györgynek, amelyben arra kéri hívét, hogy „informálja le" a levél alapján jó embernek tűnő személyt. Bakách-Bessenyey ezt követően értesítette Lengyel Alfonzot Habsburg Ottó megkereséséről. A még jelenleg is élő Lengyel Alfonz 1956 után nemzetközi hírű régésszé vált, és nem csupán a római kori, hanem elsősorban a kínai régészetben alkotott maradandót a császári agyaghadsereg feltárásával. Többször, több éven keresztül folytatott kutatásokat, s ma is nagy elismertségnek örvend. Habsburg Ottó és Ausztria A Habsburg család tagjainak visszatelepülése, sőt látogatása Ausztriában az osztrák belpolitika egyik centrális kérdése volt, s az ötvenes évek végétől a koalíciós tárgyalásokon Habsburg Ottó sorsa megkerülhetetlen belpolitikai problémává növekedett. Személyesen kívánt megjelenni a tiroli szabadságharc 150. évfordulója alkalmából 1959. szeptember 13-án Innsbruckban tartott emlékülésen, az osztrák kormány azonban elutasította a beutazást, mert nem mondott le trónigényéről és minden egykori előjogáról. (84.) 1961. március 31-én - miután a Habsburg-Lotharingiai-ház több tagja elfogadta a Habsburg-törvényt és aláírta a lemondó nyilatkozatot - Habsburg Ottó, a család feje is aláírta lemondását az osztrák trónigényről, ennek jogérvényessége körül azonban Ausztriában jogvita keletkezett, s főként a szocialisták ellenállása miatt több évig késleltette hazalátogatását. A magyar sajtó az 1950-es évek végétől esetenként hírt adott az osztrák belpolitikai hírekről. 1963. július elején az osztrák szocialista bel- és a külügyminiszter sem járult hozzá Habsburg Ottó beutazásához, amit a néppárt nem fogadott el, de végül a parlamenti szavazáson érvényesült a baloldal többsége. (85.) Az igazi éles összecsapás azonban az 1964. évi választások utáni kormányalakítási tárgyalások programjának kialakítása, ezen belül főként Habsburg Ottó ausztriai visszatérése körül robbant ki. Heltai András, bécsi MTI tudósító folyamatosan írta beszámolóit, amiből rövid cikkek jelentek meg a Népszabadságban, de esetenként más lapokban is. A március-áprilisban hetekig tartó vita végén már csak a trónörökös hazautazása maradt kérdéses. A Néppárt teljes mértékben a hazautazás mellett állt ki, a szocialistáknak azonban továbbra is elfogadhatatlan volt, hogy Habsburg Ottó változatlanul igényt tartott a családi vagyonra, „a birtokok értékét az osztrák sajtó sok százmillióra becsülte". (87.) A Néppárt főtitkára, Hermann Withalm a bajorországi Pöckingbe, utazott, hogy rábírja Habsburg Ottót, „adjon lemondó nyilatkozatot ausztriai beutazásáról, ami kivezethet a zsákutcából". Habsburg Ottó ezt megtette, s lemondott a visszatérésről addig, amíg a két párt tárgyal ügyéről. Ezt követően már gyorsan megegyezett a két koalíciós párt, és leszögezték, hogy a Habsburg kérdést „együttesen, békés módon és tartósan" megoldják. (86.) Az első utazásra végül csak 1966. október 31-én került sor, miután az osztrák közigazgatási bíróság Habsburg Ottó javára döntött, aki így négy évtizednyi távoliét után visszatérhetett hazájába. Érdekes az a folyamat, ahogy az osztrák állam képviselői, elsősorban a szocialista párt vezetői a magyar külügyet is fel akarták használni Habsburg Ottó állampolgárságának ügyében. A kérdés a kommunista magyar vezetést nem különösebben érdekelte, mégis felkérték a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetét egy szakvélemény kiadására. Kovács István igazgatóhelyettes 1963 júliusára elkészített, 20 oldalas, igen alapos szakvéleménye történeti folyamatában tekintette át a problémát, s megállapította, hogy „Habsburg Ottó leszármazás útján magyar állampolgárságot szerzett. Ezt az állampolgárságát mai napig is megtartotta." (110.)
