Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
Bevezető
13 Nagy Ferenc miniszterelnök a következő szavakkal utasította el: „véleményem szerint nem kívánatos a Habsburg család tagjai részére magyar útlevél kiállítása." (69.) Habsburg Ottó a Mindszenty-per egyik legfontosabb vádpontjává is vált. A december 26-án letartóztatott bíboros ellen - a koncepciós per megkezdése előtt - hangzott el Losonczy Géza államtitkár kijelentése, hogy 1947. júniusi egyesült államokbeli és kanadai útja alkalmából a hercegprímás az ottawai Mária-ünnepségek „ürügyén" találkozott Zita királynéval és Habsburg Ottóval. Losonczy szerint ekkor Mindszenty beszámolt neki a magyarországi legitimisták tevékenységéről. Mivel a háború elkerülhetetlen, a legitimistáknak a harmadik világháború kitörésére kell törekedni. Vagyis, ebben az értelmezésben, a főpap és a főherceg háborús uszító. Az eseményre a per folyamán külön is kitértek, ekkor már jobban a legitimista hatalomátvételre koncentrálva. A kommunista sajtó pedig, függetlenül attól, hogy „népi demokratikus" vagy nyugat-európai volt, egyaránt teljesítette az elvárásokat és szidalmazta a Habsburg Ottó uralmát előkészítő, „egyházi reakció háborúját". (70-71.) A nyugati világban komoly tiltakozó megmozdulásokat szerveztek a bíboros megmentése érdekében, de ez ebben az időben természetesen nem vezethetett sikerre. Néhány év múlva az emigráció egy részében ismételten felmerült egy hasonló akciósorozat indítása, de ekkor, 1953 októberében a vezető politikusok már kételkedtek egy ilyen elképzelés sikerében. (80.) Habsburg Ottó rendkívül fontosnak tartotta az emigráció egységét a kommunista rendszer ellen. Az emigráció történetének feltárása szempontjából nagyon érdekes 1948 és 1958 között folytatott levelezése báró Bakách-Bessenyey Györggyel, korábbi berni követtel, a magyar legitimisták egyik vezetőjével. A levelek - Bakách-Bessenyey György hagyatékával együtt - eljutottak a Magyar Országos Levéltárba (83.), melyek alapján rekonstruálni lehet, hogy Habsburg Ottó ugyan részt vett az emigráció véleményformálásában, de a legkülönbözőbb csoportok közötti torzsalkodásban nem. (78.) Tanácsai inkább iránymutatásul szolgáltak a hozzá hű személyeknek, de azok is inkább finoman, lehetőleg arra utalva, hogy a szélsőjobb képviselőivel vagy ne tartsák a kapcsolatot, vagy lehetőleg szabaduljanak meg tőlük. Egyértelműen látta, hogy az emigrációs torzsalkodások nem tesznek jót a magyarságnak, és inkább gyengítik elismertségüket a vezető nyugati hatalmak előtt. A levelek arra is utalnak, hogy pontosan figyelte a magyarországi eseményeket, és esetenként pontos következtetéseket vont le a hazai és ennek kapcsán a szovjet belpolitikai fejlődés irányairól. Figyelte a hazai koncepciós pereket, az egyik bemutatott levélben a Standard vállalat vezetői elleni perről ír (72.), de figyelme inkább Sztálin halála után fordul erősebben a szovjet és a hazai belpolitika eseményei felé. (79.) Igazán, 1956 nyarától - amikor már érezni lehetett a mihamarabbi változások lehetőségét - foglalkozik napi szinten Magyarországgal. Addig azonban sokkal inkább az emigráció ügyei foglalkoztatják. A Magyar Nemzeti Bizottmányról, amely a legkülönbözőbb irányultságú, s eltérő időben az országot elhagyó személyekből állt, ezért szinte folyamatos összetűzések színtere volt, Habsburg Ottónak az volt a véleménye, hogy az emigráció összetartó ereje, „amelynek keretében a magyar emigráció szolgálhatja a Nemzet érdekét." (73.) Éppen ezért, működőképességéhez a legitimisták részvételét is szükségesnek tartotta, annak ellenére, hogy a bizottmányban szélsőjobboldali személyek, tábornokok is helyet kaptak, sőt, egyesek, mint Zakó András, vezető szerepre is törekedtek. (78.) Leveleiből kiderül, hogy igen nagyszámú utazása mellett, amelynek során számos akkori vezető politikussal találkozott, volt ideje a magyar emigráció szinte minden árnyalatának személyeit megismerni. (75.) 1950 nyarán leveleinek egyik visszaköszönő témája a háború, lehetségesnek tartotta, hogy már az év végén „háború legyen Oroszországgal". Erre a helyzetre készülve fejti ki álláspontját az emigrációról, feladatairól, legfontosabbként - s érzékelhetően ebben az időben teljesen a folyó túlsó partján állva - úgy vélte, hogy háború esetén a Magyar Nemzeti A háborútól 1956-ig
