Habsburg Ottó és öröksége (Budapest, 2012)
Bevezető
10 BEVEZETŐ Különböző puccshírekkel is riogatta a csehszlovákiai lapok egy része a helyi közönséget, amit aztán később más újságok megcáfoltak. Fölmerült az is, hogy „Ottó királyfi" állítólag Budapesten tartózkodott, illetve Gömbös Gyulát különböző legitimista támadások érték, és ezzel kapcsolatban Budapesten is rendőri készültség volt.12 A Habsburg restaurációt a világ nagy részén akut problémának tartották. A Csehszlovákiában megjelent Cseszké Szlovo című lap az 1930 nyári események után hónapokkal később azt állította, hogy „a magyar arisztokraták az előkészületekben odáig mentek, hogy a jezsuiták segítségével három waggon Ottó-pénzt készítettek Kissingenben"!3 A kérdés 1931. július 23-án ismét felmerült. A francia Populaire aznapi száma ismertetett egy állítólagos kiáltványtervezetet, amit Apponyi Albert dolgozott ki. A kérdéses kiáltványt Habsburg Ottó megkoronázása után bocsátották volna ki. A cikk állítása szerint a parlament aktuális ülésszakán Habsburg Ottót királlyá kívánták nyilvánítani. (55.) Érdekes fordulatról számoltak be 1931. november végén és december elején németországi sajtócikkek. Eszerint legitimista puccsot készítettek elő Magyarországon, és a hírek szerint magas állású arisztokratákat is letartóztattak. A puccs súlyát persze mutatja, hogy Héjjas Iván embereit, így Francia Kis Mihályt elfogták. A lényeg az, hogy ismételten olyan személyeket kötöttek Habsburg Ottóhoz, akihez nem sok köze lehetett. Ezt persze a cikkírók is tudták, hiszen sem Zita királyné, sem Habsburg Ottó nem tudtak a tervről, „csak annak sikere után" értesítették volna róla a Belgiumban élő és tanuló trónörököst. (56.) Ezt követően a sajtóhírek elhalkultak, s az utódállamokban is eltűnt a félelem a Habsburgoktól. Mint 1933-ban egy csehszlovákiai lap írta a magyarokat, főként az arisztokratákat gúnyoló írásában, hogy a „Habsburgok restaurálása Magyarországon hovatovább néhány arisztokrata magánügyévé válik". (57.) A nácik uralomra jutása után ismét megjelentek ilyen hangok, de ekkor már a fasizmustól való félelem erősebb volt, még ha a náci propagandagépezet igyekezett is riogatni mindenkit a császárság visszatérésének a rémével. Kevés politikus olvasta Európában a Mein Kampfot, de Habsburg Ottó igen, így tudta, hogy Adolf Hitler háborúba fogja sodorni a vén kontinenst, és ennek egyik első lépéseként Ausztria megsemmisítésére tör.14 Habsburg Ottó egy alkalommal részt vett Hitler egyik berlini nagygyűlésén, és két alkalommal is visszautasította a Führerrel való találkozás lehetőségét, a nácik hatalomra jutásának napján pedig elhagyta Németországot. Úgy vélte, a Monarchia visszaállítása nem csupán Közép-Európa megbékítéséhez és a térség gazdasági felemelkedéséhez járulhatna hozzá, de segítségével talán meg lehetne állítani a nemzetiszocialista törekvéseket. Erre voltak jelek, mert Engelbert Dollfuss meggyilkolása után az új kancellár, Kurt Schuschnigg 1935 júliusában törvényt fogadtatott el a „Habsburg-Lotharingiai háznak az ország területéről való kiutasítása hatálytalanításáról és tulajdonának visszaszolgáltatásáról". A Habsburg-mítosz feléledt, amit a hadsereg régi-új egyenruhája és rendfokozati jelzései, az állami címernek a császári kétfejű sasos címerre emlékeztető formája is jelzett. Összességében azonban a legitimista mozgalom az osztrák első köztársaság történetében sohasem vált igazi, hatékony tömegmozgalommá. Habsburg Ottó folyamatos kapcsolatban állt a kancellárral, sőt több alkalommal személyesen is találkoztak, bár e megbeszélésék hangulata egyre feszültebb volt. A kancellár óvta Habsburg Ottót a túlzott várakozásoktól, s kezdeti, bizonyos fokú optimizmusa egyértelműen a Monarchia elutasítása felé hajlott. Habsburg Ottó tisztában volt azzal, hogy külföldről nehéz megítélni a helyzetet, ennek ellenére a legkisebb esélyt is meg kívánta ragadni az osztrák állam, illetve a katolicizmus utol12 MNL OL K 428 (Magyar Távirati Iroda Rt. - Csehországi és felvidéki lapszemle, 1930. augusztus 25.) 13 MNL OL K 428 (Magyar Távirati Iroda Rt. - Csehországi és felvidéki lapszemle, 1930. december 5.) 14 Hitler, Adolf: Mein Kampf. Zwei Bände in einem Band. München, 1938.1.
