A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - II. - Szabó Péter: János Zsigmond végrendelete (1567) és végrehajtása (1571)

Szabó Péter

JÁNOS ZSIGMOND VÉGRENDELETE (1567) ÉS VÉGREHAJTÁSA (1571)

A végrehajtásról szóló forráskiadás kérdése

A tanulmány a Szapolyai család utolsó tagja, János Zsigmond végrendelete (1567) és a testamentumos urak 1571 nyarán megfogalmazott jelentésének összehasonlításából vette tematikáját. Az utóbbi forrás szerint a testamentumos urak korántsem a végakarat szolgai „végrehajtói” voltak. Új elemekkel látták el a végakaratot, s páratlanul beszédes az új közjogi helyzetbe illeszkedő erdélyi államról az az esküformula, mely már csak látszólag tükrözte a speyeri szerződés szellemét, s inkább a maga útján járó erdélyi állam erősödéséhez járult hozzá. A várátadások alkalmával a királyhűségre tért kapitányoktól ugyanis az erdélyiek olyan esküszöveget fogadtattak el Miksával, amely a császár után a Báthoryak hűségére eskette a várkapitányokat. A testamentumos urak - a végrendelkező akarata szerint - János Zsigmond főemberei, Csáky Mihály kancellár, Hagymási Kristóf váradi kapitány, a lengyel Niezowsky Szaniszló és Békés Gáspár főkomornyik (kincstartó) voltak. A négy úr mellé az 1567. évi szeptemberi gyulafehérvári országgyűlés az erdélyi rendek (székelyek, vármegyei nemesek, szászok) és a Részek képviseletére még további négy végrehajtót jelölt ki. A székely Andrássy Mártont, az erdélyi magyar Bornemissza Farkast, a szász Miles Simon szebeni polgármestert és a magyarországi Telegdi Miklóst.1

Már János Zsigmond végrendeletének egyik - másolatban fennmaradt - változatának kiadója, Heckenast Gusztáv2 is felhívta a figyelmet arra, hogy az 1567 nyarán megfogalmazott végrendelet nemzetközi politikai önértékeléséből logikusan következett a Habsburgok főségét három évvel később elismerő speyeri egyezmény. A végrendelkezésnél Csáky Mihály kancellár és Békés Gáspár kincstartó volt jelen.3 A végakarat hangsúlyozta, hogy János Zsigmond minden erejével arra törekedett, hogy előmozdítsa a kereszténység ügyét, s a fejedelem csak kényszerűségből védte (török védnökséggel) országát. A végrendelet igyekezett elhomályosítani az erdélyi állam török vazallitását, noha örökösei között első helyen II. Szelim szultánról (1566-1574) emlékezett meg. Heckenast Gusztáv

1 Erdélyi Országgyűlési Emlékek. Monumenta comitialia regni Transsylvaniae. 1540-1699. Szerk. Szilágyi Sándor. I-XXI. Bp. 1875-1898. (EOE) II. köt. Bp. 1876. 264-265., 335-337.

2 Heckenast Gusztáv: János Zsigmond végrendelete (1567). In: Collectanea Tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szerk. Galavics Géza, Herner János, Keserű Bálint. Szeged 1990. 155-171. A másolat a Svéd Országos Levéltárban maradt fenn.

3 Heckenast G.: János Zsigmond végrendelete (1567) i. m. 165.