A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - II. - Búza János: Egy nagykőrösi nemes győri kapcsolatai a 17. század közepén
90 BÚZA JÁNOS A fűszereknél is csekélyebb nyoma van annak, hogy mennyiben vettek részt a hódoltsági kereskedők az ún. „török áruk”81 közvetítésében, nevezetesen a Magyar Királyság területére történt eljuttatásában. A budai82 és pesti zsidó kereskedőkkel bizonyíthatóan kapcsolatban álltak, elöljáróságaik megbízásából is vásároltak náluk és kölcsönöket vettek fel tőlük; fizették a törlesztő részleteket és a kamatokat stb. Tőlük könnyűszerrel beszerezhették a Dunántúlon és a Felföldön szívesen látott, esetenként az adóhoz kapcsolt - ajándékként83 megkövetelt - „török” cikkeket. „Török áruk” forgalmazását tanúsítja az a levél, amelyben a Szarka [János] által ígért két pár csizma megküldését sürgették84 a Hajdúságból, s hogy nem egyedi, illetve kivételes esetet tettek szóvá, arra abból következtethetünk, hogy Szarka uram maga is adott el csizmát85 a városának. A hozzá hasonló nagygazdák kereskedelmi tevékenységének ismeretében igen valószínűnek tűnik az, hogy éltek a kétirányú áruközvetítés lehetőségével, s Győr felé menet nemcsak élőállat-kereskedelemmel, göbölyök felhajtatásával és állati termékek értékesítésével igyekeztek gyarapítani tőkéjüket, hanem a dél-dunántúliakhoz86 hasonlóan ún. „török árukat” is továbbítottak. Szarka János győri kapcsolatai nem szűkülhettek le csupán az áruforgalomra, a személyes szálak szövődésének azonban nincsenek nyomai a számadásokban. Kétségtelen az, hogy Szarka János Győrött nemcsak a „göbölygyűjtők” környékét87 ismerte. Egyfelől a cívis-város és a helyi református gyülekezet88 bizalmát tükrözi, másfelől győri hitsorsosai egy részének ismeretét valószínűsíti az a tény, hogy őt bízták meg annak a 10 tallérnak89 - a maga nemében példátlanul nagy összegnek90 - a továbbításával, amelyet a nagykőrösiek a győri protestáns templom91 felépítésére küldtek. 81 Egyetemes történeti kitekintéssel 1.: Gecsényi Lajos-. „Török áruk” és „görög kereskedők” a 16-17. századi Magyarországon. In: Gecsényi LGazdaság, társadalom, igazgatás i. m. 185-203. 82 Nagykőrösi példákkal együtt 1. erre újabban Vasadi Péter: A budai zsidó közösség története 1526-1686 között. In: Raj Tamás-Vasadi Péter: Zsidók a törökkori Budán. Bp. 2002. 40-41. 83 Cegléd földesasszonyai már a 16. században szőnyeget, paplant, „6 vég törek” gyolcsot követeltek a 300 forintos „summa” mellett. Az ó-budai apáczák 1584-iki utasítása czeglédi tiszttartójuk részére. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (1898) 346. 84 Ónodi Németh Márton levele Kőrös bírájához. Böszörmény, 1652. jan. 21. Szilády Á.-Szilágyi S.: Okmánytár i. m. I. 172. 85 Egy [pár] csizmát 2 forint 40 dénárért vettek meg tőle. Szk. 1653. 264. 86 Tolnai, hódoltsági emberek 1638-ban „török árukkal” érkeztek Győrbe. Gecsényi Lajos: Győr határa a XVT-XVII. században (Kertek az erődváros körül). In: Gecsényi L.: Gazdaság, társadalom, igazgatás i. m. 439. Az ún. „török áruk” közvetítésében korábban a raguzai kereskedők is érdekeltek voltak, üzletfeleik egy része a zsidó kereskedők közül került ki, vö.: Molnár Antal: Egy raguzai kereskedőtársaság a hódolt Budán. Bp. 2009. 48-50. 87 Az átmeneti szállásokra 1. Lengyel Alfréd: Mozaikok Győr történetéből. Győr 1983. 32. 88 Szarka János 1645-ben - Gódán Dömötör - volt főbíróval együtt ment Ságra a „praedicatory gyűlésre.” Szk. 1645. 195., illetve 1653-ban ő vitte Soltra Nagykőrös prédikátorát. Szk. 1653. 183. 89 „Az Giőri templum épületire attunk Szarka János urunk által 10 tallfértl.” Szk. 1648. 197. 90 A 10 tallért „folyó pénzben” 16 forintban számították; kegyes célra az 5-6 forintos adomány is viszonylag magas volt, kirívóan csekélynek a tergenyeieknek adott 25 dénár bizonyult. Szk. 1648. 232. 91 A protestánsok templomának felépítését az 1647-ben hozott törvény tette lehetővé, s 1649- ben be is fejeződött az építkezés. Az evangélikusok és a reformátusok 1662-ig felváltva tartották benne istentiszteleteiket. Jenei Ferenc: A középkori Győr. In: Győr várostörténeti tanulmányok. Szerk.
