A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 849 módszerekkel nyomban meg is kezdődött a „homogenizálás”. „A zágrábi kormányzás háromféle módon törekedett a szerb kérdés megoldására: a szerbek katolikus hitre való áttérítésével, tömeges áttelepítésükkel, elüldözésükkel és végül tömeges megsemmisítésükkel” - jellemezte az usztasa politikát Palotás Emil történész.20 A koncentrációs táborokban 300-350 ezer szerbet gyilkoltak meg. A legnagyobb láger Jasenovac volt, a Száva partján, Zágrábtól 100 km-re. Áldozatul esett a zsidóság 80%-a, kb. húszezer cigány és az usztasák politikai ellenfelének zöme. Az usztasák kegyetlenségére csupán egyetlen epizód pars pro toto. 1941- ben Curzio Malaparte olasz író, haditudósító, aki századosi egyenruhájának köszönhetően szabadon mozgott a németek és olaszok megszállta országokban, felkereste székhelyén Ante Pavelicet. A Poglavnik íróasztalán egy nagy vesszőkosarat látott, amely úgy vélte, osztrigát tartalmazott. A diktátor azonban felvilágosította: „Hűséges usztasáim ajándéka: húsz kiló emberszem.”21 Bulgária jelentős .jutalmat” kapott annak fejében, hogy átengedte területét a Wehrmacht Jugoszlávia és Görögország elleni felvonulásához. A bulgár csapatok megszállták Macedónia nagy részét és Kelet-Szerbia határmenti sávját, 28 ezer km2 területet. Görögországtól pedig megszerezték Nyugat-Trákiát Egei-tengeri kijárattal. Azok az ígéretek, amelyekkel a vezér és kancellár rávette Horthy Miklós kormányzót a hadjáratban való részvételre, csak részben valósultak meg. Magyarország visszakapta Bácskát, a baranyai háromszöget és a Mura-vidéket, összesen 11 ezer km2 területet, 1 millió lakossal, de nem jutott tengeri kijárathoz, s nem foglalhatta el a Bánátot sem. Antonescu ugyanis résen volt. A Con- ducátor 1941. április elején Brauchitsch vezértábornagytól értesült a Jugoszlávia elleni támadás tervéről és nyomban kérte, hogy a Tiszától keletre ne vessenek be magyar alakulatokat. Hivatalosan Antonescu április 5-én kapott tájékoztatást a másnap induló német támadásról egy német diplomata révén. A román államvezető közölte az informátorával, hogy Románia távol marad a hadjárattól, de amennyiben magyar csapatok behatolnak a Bánát jugoszláviai részére, a román hadsereg parancsot kap a magyarok kiűzésére. Csakhamar kiderült, hogy Bukarest sem akart kimaradni a „hullarablásból”. Április 23-án Antonescu memorandumot küldött Berlinbe és Rómába, s ebben hangsúlyozta, hogy jóllehet Romániának nem voltak területi követelései Jugoszláviával szemben, a bolgároknak és a magyaroknak tett jelentős engedmények következtében új helyzet állt elő, és Románia követeli a Bánát egykori jugoszláv részét. A fentebb már említett 1941. április 24-ei bécsi német-olasz egyeztetésen közölt megállapodás kimondta, hogy a Bánát továbbra is német megszállás alatt marad, hogy elejét vegyék a magyar-román konfliktusnak. Magyarország az egyezmény értelmében szabad kikötőt kap Dalmáciában, de ezt konkrét formában nem rögzítették. 20 Palotás Emil: Kelet-Európa története a 20. század első felében. Osiris Kiadó. Bp., 2003. 489. 21 Curzio Malaparte: Kaputt. Európa Könyvkiadó. Bp., 1963. 334.
