A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 847 Az államfő Bárdossy László külügyminisztert nevezte ki a kormány elnökének, aki igazodott az LHT április 1-jei határozatához, a beavatkozás formális feltételeinek betartásához. A háborús ok Horvátország elszakadása és ily módon Jugoszlávia felbomlása volt április 10-én. A magyar támadás a következő napon indult meg és április 13-án befejeződött a Délvidék elfoglalása. Az ország külpolitikai helyzetére nézve a Jugoszlávia elleni hadbalépés súlyos következményekkel járt. Anglia megszakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatot. A kilátásba helyezett hadüzenet elmaradt, mert Churchill nem akarta teljesen és véglegesen elvágni a szálakat London és Budapest között, s nem kívánta nehéz helyzetben hozni az angolbarát magyar politikusokat. Eden külügyminiszter közölte a hazatérő londoni magyar követtel: „Magyarország már nem ura akaratának és a függetlenségéről önként lemond, akkor legjobb, ha nem köt baráti szerződést, amelyet azután megszeg... Teleki volt az utolsó, akiben még megbíztunk, azokkal, akik ma hatalmon vannak, nem fogunk soha többé szóba állni.”16 3. Jugoszlávia felosztása A délszláv állam szétzúzása, amit Hitler 1941. március 27-én alapvető célkitűzésként megjelölt, Jugoszlávia felosztását jelentette a koalíciós partnerek között. A szétdarabolás legfontosabb törekvése az volt, hogy megszűnjék a Balkánon a szerb befolyás. A német vezetésnek szándékában állott az is, hogy az osztozkodás során, amelyben a döntő szót Berlin magának tartotta fenn, legalább részben helyt adjon Olaszország, Magyarország és Bulgária területi igényeinek, s így még inkább a birodalomhoz kösse szövetségeseit. Nemkülönben a Balkán újjárendezéséhez tartozott, hogy létrejöjjön egy önálló horvát állam, eleve megakadályozandó egy esetleges későbbi szerb-horvát együttműködést. Berlin természetesen nem csupán „osztogatott” területeket a partnereinek, hanem „fosztogatott” is a volt jugoszláv államtestből. 1941. április 18-án, tehát még a fegyverszünet aláírásának napján német-olasz egyezmény parafába Szlovénia felosztását. Ennek értelmében a hajdani osztrák tartományok, Stájerország és Karintia azon területeit, amelyek a jugoszláviai Szlovénia északi részét képezték, Németországhoz, déli övezetét pedig Olaszországhoz csatolták. A birodalom 9600 km2 területtel és 775 ezer lakossal gyarapodott. Az új szerzeményeket polgári közigazgatás alá rendelték: Alsó-Stájerországot a stájerországi tartomány Gauleitere és birodalmi helytartója, Felső-Krajnát pedig Karintia Gauleitere és birodalmi helytartója kormányozta. Formálisan azonban egyelőre egyik területet sem kebelezték be a Nagynémet Birodalomba. A vezér és kancellár különös gondot fordított arra, hogy a felosztás következtében ne sérüljenek a birodalom gazdasági érdekei, folyamatos maradjon a 16 Uo. 234.
