A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Péter: Jugoszlávia felosztása 1941-ben
JUGOSZLÁVIA FELOSZTÁSA 1941-BEN 843 2. Az államfordulat Jugoszláviában és a koalíciós haderők támadása a délszláv állam ellen 1941 tavaszán Hitler szinte valamennyi délkelet-európai és balkáni ország helyzetét „tisztázta” a német háborús érdekek szempontjából. Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária már csatlakozott a háromhatalmi egyezményhez, Romániában és Bulgáriában német csapatok állomásoztak. Minden előkészület megtörtént a fegyveres leszámolásra Görögországgal. Egyetlen talány maradt - Jugoszlávia, amely középúton járt, s ragaszkodott a semlegességéhez, nem kötelezte el magát a tengelyhatalmaknak, de nem is fordult velük szembe. A Marita-terv végrehajtásának április elejére tervezett kezdete azonban sürgőssé tette a német hadvezetés számára a jugoszláv döntést. A délszláv állam geográfiai helyzete következtében ugyanis befolyásolhatta a Görögország elleni előkészületeket, különösen a 12. hadsereg felvonulását és bevetését. A belgrádi kormány a küszöbön álló balkáni háborúból okvetlenül ki akart maradni, s nyilvánvalóvá tette, hogy nem engedélyezi sem az olasz, sem a német csapatok áthaladását országa területén. A vezér és kancellár 1940 végén még súlyt fektetett arra, hogy Jugoszláviával tárgyalások útján jusson megegyezésre. így továbbra is kívánta a gazdasági együttműködést az agrártermékekben és ásványi kincsekben, különösen ércekben bővelkedő országgal. Még azt is kilátásba helyezte az 1940. novemberi tárgyalások során, hogy Jugoszlávia megkaphatja a görög Szaloniki kikötőjét. A csalétek azonban nem volt eléggé vonzó ahhoz, hogy a balkáni ország elkötelezze magát a tengely mellett. A német nyomás 1941 első felében erősödött. Hitler obersalzbergi rezidenciáján március elején személyesen figyelmeztette Pál régensherceget a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozás szükségességére a „legrövidebb időn belül”. Ribbentrop külügyminiszter pedig a belgrádi követnek március 7-én küldött táviratában tizennégy napon belül döntést követelt. A diplomata utasítást kapott, hogy tegyen meg mindent a csatlakozás meggyorsítására.10 Hitler hajlandó volt Jugoszláviának olyan engedményeket tenni a csatlakozás fejében, amelyeket egyetlen más ország sem kapott vagy merészelt kérni. Németország garantálta a délszláv állam területi integritását, lemondott az átvonulásjogáról és a segélynyújtási kötelezettségről egy esetleges háború esetén az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval. Továbbá Belgrad ismételten titkos ígéretet kapott Szaloniki birtoklására. A jugoszláv kormány végül 1941. március 21-én a csatlakozás mellett határozott, s március 25-én Bécsben a miniszterelnök aláírta a szerződést. A döntés alapvető oka a birodalom katonai erejétől való félelem volt. A hadügyminiszter becslése szerint a hadsereg német támadás esetén csupán Bosznia és Hercegovina megközelíthetetlen hegyeiben tudna egy hónapnál tovább kitartani, az ország többi részét a Wehrmacht napok alatt elfoglalná.11 10 Akten zur Deutschen Auswärtigen Politik 1918-1945. Serie D: 1937-1941. Band XII. 1. 190. 11 DRZW. Band 3. 439.
