A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Levente: Részleges közkegyelem 1959-ben és 1960-ban
827 lami és társadalmi rend szilárdságával indokolta az intézkedést. S ha ez a helyzetértékelés erősen optimista volt is, nem volt alaptalan a hivatkozás. Az 1949. évi XX. törvény, az Alkotmány 20. §-ának j) pontja értelmében a Népköztársaság Elnöki Tanácsa gyakorolta a kegyelmezési jogot. Az egyéni kegyelmi ügyeknél formailag ez meg is történt. A halálbüntetések kegyelmi felterjesztésekor olykor vita bontakozott ki, mint pl. Fónay Jenő esetében 1958. augusztus 1-jén, amikor halálbüntetését életfogytiglanra mérsékelték, de többnyire vita nélkül elfogadta a testület az igazságügy-miniszter felterjesztésében foglaltakat.20 A közkegyelem esetében szerepe 1959-ben kettős volt. Egyrészt nevét adta ahhoz, hogy az Igazságügy-minisztérium által kidolgozott és a kormány által felterjesztett rendelettervezetből 1959. évi 12. számú törvényerejű rendelet legyen. Ritkán fordult elő, hogy az Elnöki Tanács testületé megvitatta egy-egy tvr. tervezetét. Ez a szóban forgó tvr.-nél nem történt meg. Az Elnöki Tanács másik feladata ebben az esetben az volt, hogy döntsön az e tvr. 4. §-a alapján egyéni kegyelemre felterjesztettek ügyében. A márciusban elkészített és április 3-án kihirdetett törvényerejű rendeletet a Magyar Közlönyben való közzététel mellett ismertette a napisajtó. A részleges közkegyelmi jogszabály 1. §-ában az Elnöki Tanács kegyelemben részesítette azokat, akiket a bíróság 1957. május 1. előtt elkövetett cselekményért jogerősen 2 évet meg nem haladó szabadságvesztésre ítélt. A 2. § értelmében, akiket jogerősen 4 évet meg nem haladó börtönbüntetésre ítéltek 1957. május 1. előtti cselekményük miatt, azoknak az eredeti (és nem a hátralevő) büntetését a felére kellett csökkenteni. A 3. § szerint a börtönbüntetés hosszára való tekintet nélkül kegyelmet kaptak a fiatalkorúak, a teherben levő nők, azok az anyák, akiknek 10 évnél fiatalabb gyermekük volt, az 50. évüket betöltött nők és a 60. évüket betöltött férfiak. A 4. § a rögtönbíráskodással (statáriummal) vagy a gyorsított eljárással21 több mint 4 évre ítélt személyek esetében - itt túlnyomó részben 56-os forradalmárokról, szabadságharcosokról volt szó - lehetővé tette, hogy külön kérelem nélkül (hivatalból) teljes vagy részbeni kegyelmet nyerjenek, ha a büntetésvégrehajtás alatt „a megjavulás komoly jeleit mutatták”. RÉSZLEGES KÖZKEGYELEM 1959-BEN ÉS 1960-BAN 20 MÓL XVIII-2-b 56. d. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa üléseinek jegyzőkönyvei 19571959. 21 A rögtönbíráskodást az 1956. évi 28. tvr. (1956. december 11.) és az azt kiegészítő 32. tvr. (1956. december 13.) vezette be és az 1957. évi 62. tvr. (1957. november 3.) szüntette meg. A rendes bírósági eljárástól szintén eltérő gyorsított büntetőeljárást az 1957. évi 4. tvr. vezette be, s e célra különtanácsok alakítását tette kötelezővé. Az 1957. évi 25. tvr. (1957. április 6.) a Legfelsőbb Bíróságon Népbírósági Tanácsot állított fel „az ellenforradalmi bűntettek, valamint az állam rendje és a közbiztonság ellen elkövetett bűntettek miatt indított ügyekben, az 1957. évi 34. tvr. (1957. június 15.) pedig a megyei bíróságokon állította fel (a valóságban ez Budapesten és öt megyében történt meg) a népbírósági tanácsot, s a katonai bíróságokon különtanácsokat a gyorsított eljárású bíráskodásra. Budapesten és a megyékben 1959 májusában szüntették meg őket, a Legfelsőbb Bíróságon azonban tovább működött. A népbírósági tanácsokról szóló jogszabályt az 1961. évi 7. tvr. (1961. április 16.) helyezte hatályon kívül. Lásd részletesebben: Zinner Tibor: Az igazságszolgáltatás irányítása és az 1956-1963 közötti büntető igazságszolgáltatás. In: II. jelentés. Sortüzek, megtorlás, menekülés. Antológia Kiadó, Lakitelek, 1996. 63-111. Tartalmas tanulmányában a szerző téved, amikor azt állítja, hogy a gyorsított eljárás 1957. június 15-ig volt hatályban (69. o.), továbbá hogy a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát az 1957. évi 34. tvr. megszüntette (76. o.).
