A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Sipos Levente: Részleges közkegyelem 1959-ben és 1960-ban
824 SIPOS LEVENTE bűncselekményeket követtek el, azokban vezető szerepük volt - különösen az osztályidegen elemeknél súlyos felelősségre vonást alkalmazzanak”, „a törvény teljes szigorával kell büntetni” őket, perüket sorolják előre. Ugyanakkor „a megtévedt dolgozókkal szemben, akik kisebb bűncselekményeket követtek el, figyelemmel osztályhelyzetükre is, az ellenforradalom óta tanúsított magatartásukra, könnyebb és nevelő jellegű felelősségre vonást alkalmazzanak.” Az ilyen dolgozó osztályhelyzetűekkel (munkások, parasztok, értelmiségiek, kisiparosok) szemben, ha a bíróság még nem tartotta meg az előkészítő ülést, szüntessék meg az eljárást, ha igen, akkor lehetőleg felfüggesztett börtönbüntetést, pénzfőbüntetést kapjanak, vagy javító-nevelő munkára ítéljék őket. A fentiekben már említett kegyelemgyakorlást illetően a határozat úgy foglalt állást, hogy „az intézkedés előtt a Politikai Bizottság újból mérlegelje ennek időszerűségét, s csak kedvező kilátás esetén döntsön a csökkentés mellett”. A mezőgazdasági munka miatt halasztást kapott elítélt parasztoknak további halasztást kell adni, s ha a PB időszerűnek fogja ítélni a kegyelem gyakorlását, rájuk is vonatkozzon, ha büntetésük nem haladja meg az egy év börtönt. A határozat szerint függőben kellett tartani azoknak az „ellenforradalmi jellegű bűncselekmény” miatt maximum egy évre ítélt dolgozó osztályhelyzetű elítélteknek az ügyét, akik még nem kezdték meg büntetésük letöltését.11 A Politikai Bizottság 1958. március 25-én tért vissza az amnesztia latolgatására és nem találta indokoltnak, hogy április 4-re amnesztiatörvényt dolgozzanak ki a decemberi PB-határozatban megjelölt elítélt kategóriák részére. A börtönök zsúfoltságára való tekintettel viszont egyetértett azzal, hogy további halasztást kapjanak.12 E napirendi pont tárgyalásáról nem készült szó szerinti jegyzőkönyv, ezért a nemleges döntés okairól csak feltételezésekre szorítkozhatom. 1958 tavaszára előrehaladt a pacifikálás az országban, restaurálták a szovjet típusú politikai intézményrendszert, a rendelkezésre álló erőszakszervek biztosítékot adtak az esetleges fegyveres ellenállással szemben. Kádár János, akinek döntő szava volt a politikai döntésekben, feltehetőleg mégsem érezte még szilárdnak a társadalom talaját a lába alatt, hiába ismételgette jelszószerűen, hogy a dolgozó néptömegek támogatják, felsorakoznak a párt politikája mellett. Reálpolitikusként érzékelhette, hogy nagyon sok ember lelkében nem honolt béke. 1956 sebe még nem gyógyult be, sőt a súlyos megtorlások újabb sebeket fakasztottak. 1958 első felében nyomasztotta a vezetést a Nagy Imre-ügy lezáratlansága, a Nagy Imre-per. Kádár bizonytalanságát legjobban talán az tükrözi, hogy amikor áprilisi magyarországi látogatása alatt Hruscsov felvetette előtte a szovjet csapatok kivo11 MOL M-KS 288. f. 30/1957/11. ő. e. 118-123. 1. 12 MÓL M-KS 288. f. 5/71. ő. e. Az 1958. május 6-ai PB-ülésen tovább görgették a több mint 6000 halasztásos ügyét azzal, hogy két hónapon belül átfogó javaslatot kell kidolgozni. (MÓL M-KS 288. f. 5/77. ő. e.) Az átfogó javaslatot 1958. július 8-án fogadta el a PB. Az egyszer, 1956. október 23. előtt elítélt dolgozó osztályhelyzetűek esetében úgy döntöttek, hogy megyénként a megyei bíróság elnökéből, a megyei ügyészből és a megyei rendőrkapitányból álló bizottság vizsgálja felül ügyüket, s ha végrehajtási kegyelemre méltóak, áristom helyett foglalják őket lajstromba, és a lajstrom alapján terjesszen fel kegyelmi előterjesztést az igazságügy-miniszter az Elnöki Tanácshoz. (MÓL M-KS 288. f. 51 86. ő. e.)
