A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Mikó Zsuzsanna: A népbírósági jog és a budapesti népbíróság működése 1945-1950
776 MIKÓ ZSUZSANNA őszén már arra panaszkodott beadványában, hogy a tanácsvezetői létszám emelésekor a „kellő rátermettség egyáltalában nem vétetett figyelembe.” Major értékelése szerint az elnökségen kívül csak három elsőrangú és négy-öt másodrangú tanácsvezető bíróval tudott számolni. „A többiek rátermettsége és felkészültsége semmiképpen nem üti meg azt a mértéket, ami ennél a diplomáciai feladatokat is betöltő bíróságnál elengedhetetlenül szükséges.” A népbíróság elnöke szerint a megfelelő tulajdonságokkal csak a baráti alapon megszervezett legelső tanácsvezetői garnitúra bírt, őket azonban már áthelyezték más pozíciókba. „A tanácsvezetői kar bírói és emberi képességeinek a színvonala ma már olyan mértékre csökkent, ami egyáltalában nem nyújt reményt arra, hogy a még reánk váró feladatokat a szükséghez képest meg tudjuk oldani.” A probléma súlyosságát mutatta, hogy Major beszámolója szerint gyakran került sor a nyilvános tárgyalásokon arra, hogy a népbírák egymással vagy a tanácsvezetővel nyílt szócsatába keveredtek.43 A népbírósági állomány képzettségi szintje, mind politikai, mind szakmai szempontból a Budapesti Népbíróság fennállása alatt mindvégig komoly gondot jelentett mind az egyes pártok vezetőinek, mind a népbíróság vezetőjének. Ölti Vilmos a népbíróság elnöke 1948. október 30-án jelentette az igazságügy-miniszternek, hogy a bírósági alkalmazottak demokratikus és szakmai képzése érdekében több intézkedést is hozott. Bevezette a napi politikai szeminárium intézményét, amely heti rendszerességgel működött. A szakmai képzés érdekében munkaközösséget szervezett heti egy órában, ahol a népbíróság gyakorlatában felmerült vitás jogi kérdéseket és a Népbíróságok Országos Tanácsának elvi állásfoglalásait tárgyalták meg, emellett három csoportban működő jogi szemináriumot szervezett a jogi továbbképzés érdekében. A népbírósági fogalmazók és a segédhivatali tisztviselők szakmai képzése érdekében külön munkaközösséget alakított.44 45 A népbírósági eljárásban részt vevők hivatásbeli szabályainak kialakulása fokozatosan történt meg. A külső befolyásolás kivédése érdekében bocsátotta ki a miniszterelnök a népbíróságok és népügyészségek zavartalan működésének biztosításáról szóló 2590/1945-ös rendeletet. Ennek értelmében a népbírák és a népbírósági tanácselnökök a népbíróságoknál folyamatban lévő ügyekben sem a felektől, sem képviselőiktől, sem harmadik személytől magánértesítést, információt nem fogadhattak el. A népbíró, a népügyész, a népbírósági vezető kötelességévé tette a rendelet, hogy az illetéktelen befolyásolási kísérletekről azonnal tegyenek jelentést. A visszaélések elkerülése érdekében a terheltet, a sértettet, a tanút, a szakértőt és képviselőiket, illetve általában a magánszemélyeket a népügyész és a népbíró csak jegyzőkönyvvezető jelenlétében fogadhatta.46 A közszolgálati alkalmazottak összeférhetetlenségi szabályairól 1948-ban született meg a 19/1948. számú minisztertanácsi rendelet, amely már részletesen szabályozta a népbíróságon szolgálatot teljesítőkkel szembeni követelmé43 BFL XXV 1. d. Budapesti Népbíróság elnöki iratai I. A. 49. Miniszteri rendeletek. 44 BFL XXV 1. d. Budapesti Népbíróság elnöki iratai I. A. 70. Miniszteri rendeletek. 45 BFL XXV 1. d. Budapesti Népbíróság elnöki iratai „Major-napló”.
