A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Mikó Zsuzsanna: A népbírósági jog és a budapesti népbíróság működése 1945-1950
766 MIKO ZSUZSANNA A Magyar Jogászok Szabad Szakszervezete Büntetőjogi Bizottságának ülése azt hangsúlyozta, hogy a népbíróság a nemzetközi büntetőhatalom delegált fóruma: „A népbíróság természetesen magyar bíróság, de nemzetközi kötelezettségeinek teljesítése körében, mint az államközi büntetőhatalom delegált fóruma végzi működését.”5 Az új ítélkezési szisztéma politikai jellege már a kezdeti időszakban és jogalkotói szinten is teljesen világosan megfogalmazott elvként jelentkezett: ezeknek az ügyeknek az elbírálása nem jogi, hanem elsősorban politikai kérdés, tehát az ítélkezésre nem a rendes bíróságok alkalmasak, hanem a vádlottaknak olyan bíróság elé kell kerülniük, amely a demokratikus Magyarország felfogását képviseli, annak felépítését meggyőződéssel akarja szolgálni. Olyan új jogszabályokra lett szükség, amelyek módot nyújtanak arra, hogy mindazokat a cselekményeket meg tudják torolni, amelyek Magyarországot közvetlenül vagy közvetve ebbe a szörnyű katasztrófába döntötték.”6 A fenti mondatok szinte szó szerint csengtek vissza a népbírósági rendelet bevezetésében, amely arra utalt, hogy a politikai vezetés eltökélt szándéka nem az igazság érvényre juttatása volt, hanem inkább a bosszúállás. A legradikálisabban ezt az álláspontot természetesen a Kommunista Párt képviselte. Révai József az Ideiglenes Nemzetgyűlés 1944. december 22-ei ülésén drámai hangon követelte a nemzet árulóinak felelősségre vonását: „A nyilas hazaárulókkal való leszámolást követeli az igazság és a magyar demokrácia államérdeke. Az igazság parancsa, hogy azok, akik a magyar hazát 30 ezüst márkánál olcsóbban eladták a német hódítóknak, elvegyék méltó büntetésüket. ... a demokrácia nem bűnbocsánat a nép és a haza ellenségei számára, hanem pallos, amely kérlelhetetlen szigorral lesújt rájuk, le kell, hogy csapjon a nép, a haza ellenségeire.”7 A korszak kisgazdapárti politikusa még kíméletlenebbül fogalmazott 1945 májusában: „A népbírósági eljárás alapgondolata az, hogy a nép maga gyakorolja a bíráskodást azokban az ügyekben, amelyeket ellene követtek el. ... Az eljárásra vonatkozó alapvető szabály az, hogy a demokratikus erők befolyásának szabad teret kell engedni. A Schöffen-bíráskodásnak az a formája, amelyet a fennálló rendeletek megteremtettek, alapjában véve megfelelőek ugyan, de a rendeletek hibája az, hogy paragrafustengerbe fulladnak és így a szabályok az eljáró népi elemek részére teljesen érthetetlenek. Az eljárást teljesen le kell egyszerűsíteni és így megszűnik annak a szükségszerűsége is, hogy a vezető bírák és népügyészek működését kvalifikációhoz kössük.”8 Egy másik beadványában Varga Béla még messzebbre ment az eljárási formaságok leegyszerűsítésének kérdésében. Javaslata alapján a népügyésznek kellene megindítani az eljárásokat és mindvégig az ügyészé lenne a vezető sze5 Magyar Jogászok Szabad Szakszervezete Büntetőjogi Bizottsága 1945. november 2-án tartott ülése. In: Népbírósági Közlöny 1945. november 8. 13-15. 6 Ries István: A népbíróság védelmében. In: Népbírósági Közlöny 1945. november 8. 1. sz. 1. 7 Idézi Lukács Tibor-. A magyar népbírósági jog és a népbíróságok 1945-1950. Bp., Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Zrínyi Kiadó. 1979. 153. 8 Magyar Országos Levéltár [MOL] XIX.-E.-l.-l. Igazságügyi Minisztérium Népbírósági Osztály 2672/1945. Dr. Varga Béla elaborátuma a népbíróságok ügyében. Varga Béla 1947-ben a pártos népbíróság felelősségre vonása elől külföldi emigrációba kényszerült.
