A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Máthé Gábor: Különös közjogi felhatalmazások (1944-1949)
A politikai események alakulására, továbbá a beterjesztett költségvetési javaslat mintegy hat hetet igénybevevő költségvetési bizottsági és parlamenti tárgyalására tekintettel született még minisztertanácsi előterjesztés az 1948. március 31-ig szóló időre.27 Köztudott, hogy e hónapokban a koalíciós alkudozások mellőzésével, az ipar ágazatirányítási koncepciójának kidolgozásával együtt sikeres államosítás zajlott le az iparvállalatoknál, amely döntően új helyzetet teremtett az állam és vállalatai viszonyában. Az irányítás centrális szervezetrendszerének kiépülésével, az Országos Tervhivatalnak a Gazdasági Főtanáccsal szembeni fokozatos térhódításával egyidejűleg pedig megkezdődött a naptári évre szóló költségvetés előkészítése. A minisztertanács tapasztalati, célszerűségi szempontokra, így az „éghajlati viszonyok” kedvezőbb hatása a beruházásokra, az adózási év előnyeire hivatkozva foglalt állást. Hangsúlyozta az 1949. évi költségvetés tervezésére így nyitva maradó idő kedvező hatását és törvényjavaslatot kezdeményezett a változtatásra, továbbá indemnitást kért a tárgyév öt hónapjára. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az első felelős minisztérium pénzügy- minisztere az 1848. december 31-ig terjedő időre állította össze a magyar állam- háztartás első költségvetési előirányzatát. A kiegyezést követően ugyancsak naptári évre készültek az állami költségvetések. Az állami számvitelről szóló 1897: XX. te. is ezt erősítette meg. A költségvetési év kezdete tekintetében változást az 1913: XXVI. te. hozott, amely szerint a költségvetési év 1914. júliusától - minden évben - a következő év június 30-ig tart. 1940. január 1-jével (1939: VII. te.) ismét a naptári év-rendszer honosodott meg: majd 1946. augusztus 1-jével a stabilizáció természetes következményeként a háború utáni költségvetések ehhez az időhöz igazodtak.28 Végezetül az államháztartás vitelére adott felhatalmazások sorát lezáró indemnitási javaslat az 1949. évi költségvetési törvényt megelőző hónapokat (1949. január - február 28.) érintette, s tartalmában is megújult. Nevezetesen az appropriáció nem a lejárt költségvetésnek megfelelő, hanem az országgyűlés elé terjesztett új előirányzat szerinti gazdálkodásra jogosított. Megjegyzendő, hogy költségvetési jogunk történetében hasonló megoldással már találkozhattunk (1922: XVII., 1923: XXXII. te.). Erre a változásra a reformköltségvetésnek titulált 1949. évi büdzsé új szerkezete és a kiadások „természetének” módosulása miatt került sor.29 A gazdaságirányítás hierarchikus intézményrendszerének meghatározójává váló terv a későbbiekben nemcsak gazdaságpolitikai célkitűzést realizált, hanem részletes utasításokat hordozó eszközként funkcionált. Ebben a folyamatban már nem juthatott szerep a politikai rendszer és a kormányzat között közvetítő felhatalmazási normáknak. A pusztán politikai döntések szolgálatára redukálódott jogi norma, mint eszköz azonban nem felelhetett meg azoknak a céloknak, amelyek elérésére eredendően sem volt alkalmas.30 764 MÁTHÉ GÁBOR 27 Uo. 143/1948. 28 Uo. 2519/1948. 29 Uo. 5489/1948. 30 Kulcsár Kálmán-. A jogfejlődés sajátosságai: a jog mint eszköz. Budapest, 1983. 22-23.
