A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Katona Csaba: Forradalom előtt - avagy nagymagyar út Moszkva felé? Néhány gondolat Szekfű Gyula 1945 utáni szerepvállalásáról
NÉHÁNY GONDOLAT SZEKFŰ GYULA 1945 UTÁNI SZEREPVÁLLALÁSÁRÓL 749 dig és onnan vissza Kijeven át a Kárpátokig megtekintettünk, mindennek, ami látható, a nagy jelzőt kell adnunk, s ez a nagy egészen más, a közép és nyugateurópai méreteket messze felülmúló nagyságot jelent. [...] Mindnyájan értjük, mit jelenthet Észak-Amerika szomszédjává lenni: azt hogy a melléje került kis néptől függ, hogy ezeket saját hasznára és felemelkedésére, vagy pedig pusztulására tudja-e felhasználni. Harmadik út nem lehetséges: közömbösséget, semlegességet, langyosságot egy ilyen nagy nép közelségében nem tanúsíthat többé a szomszéddá vált kis nép.”23 Hatos Pál tömören így összegezte Szekfű álláspontját: „Az írás, miként két évvel később a Forradalom után, a tények mindent legyűrő súlya alatt a racionális belátást követeli. A Szovjetunió hatalma olyan nagy, hogy nincs más választható politikai alternatíva vele szemben, nincsen játéktér.”24 25 Fájdalmasan józan, a Trianon óta a revizionizmus illúzióját hasztalan űző nemzet szemében pedig kétségkívül súlyos érzelmi viharokat felkorbácsoló mondat Szekfűtől az alábbi is: „Ezek után pedig egyszer és mindenkorra el kell némulnia minden revíziós törekvésnek és propagandának, s a szomszédos államokkal szemben Magyarországnak a továbbiakban csak egyetlen kívánsága lehet: a náluk lakó magyarok állampolgári jogainak tisztességes megadása és emberies bánásmód velük”.26 Figyeljünk azonban most másra. Nem az illúziók széthullására, hanem arra, hogy ismét visszaköszön a nemzetiségi kérdés, az egyike azoknak, amelyeket Szekfű szerint a kismagyarok hanyagoltak, míg a nagymagyar útnak sarokköve (kellett volna, hogy legyen). Másképp köszön vissza, hiszen nem a Trianon előtti Magyarország nem magyar nemzetiségei adják a kérdés alapját, hanem a Trianon után a szétesett országból a határokon túlra került magyar népesség sorsa, amire egyébként Szekfű moszkvai követként valóban kiemelkedő figyelmet fordított. S tán Dénes Iván Zoltán alábbi gondolatait sem érdektelen e helyt idézni: „Németh László értelmezése [...] »kultürnacionalista«, Szekfű Gyula felfogása pedig »államnacionalista«, amely magában foglalja a normatív nemzeti kultúrát is. A két felfogás különbözött ugyan egymástól, de át is hatotta az egyik a másikat. Abban pedig feltétlenül közösek voltak, hogy úgy értelmezték a nemzetet, hogy annak ügyét elválasztották, sőt szembeállították a függetlenség ügyével.”26 A függetlenségével, azaz a másik kérdéssel, amire Szekfű szerint helytelenül helyeztek hangsúlyt a kuruckodó kismagyarok. S Szekfű nem kuruckodik 1945 után, hanem, mint láthattuk, a függetlenséget - a realitásokra hivatkozva - meg sem próbálja forszírozni. Hatos Pált idézve: „... Szekfű sem tántorodott el azon meggyőződésétől, melyet először pályája elején, A száműzött Rákócziban fejtett ki, hogy a függetlenségi politika a magyar történelem valós szükségeit és lehetőségeit elfedő illúzió és retorika.”27 23 Hatos P.: Az öreg Szekfű Gyula i. m. 56. Az idézett munka: Szekfű Gyula-. A moszkvai út. Üj Magyarország, 1945. augusztus 7. 1-2. 24 Uo. 25 Szekfű Gy.: Forradalom után i. m. 47. 26 Dénes I. ZÖnrendelkezés, nemzet, nacionalizmus, i. m. 61. 27 Hatos P.-. Az öreg Szekfű Gyula i. m. 43.