A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)

Tanulmányok - V. - Katona Csaba: Forradalom előtt - avagy nagymagyar út Moszkva felé? Néhány gondolat Szekfű Gyula 1945 utáni szerepvállalásáról

és Kovács Béla sorsát vizionálta, s igazodó-művészetének megfeszítésével már csak arra összpontosított, hogy élve hazakerüljön. Rettegésében írta meg gyarmati sorba süllyesztésünk apológiáját.”16

Ahogy korábban is jeleztem, eredendően nem törekedtem teljességre, bőségesen lehetne még idézni másokat is, Miskolczy Ambrustól Erős Vilmosig stb.16 17 Az idézett vélemények, állásfoglalások körét úgy válogattam ki, hogy azok szándékoltan tág spektrumon helyezkedjenek el. A szerzők személyét tekintve is széles a szórás az életkor, a világnézet stb. szerint, emellett van, aki kifejezetten Szekfűvel foglalkozik adott műben, és akad, aki épp csak említi egy szélesebb tematikát tárgyaló munkájában, sőt a citált írások műfajilag is jelentősen eltérnek egymástól. Mindezekkel csupán azt óhajtottam érzékeltetni, hogy mennyire megosztja a róla gondolkodókat Szekfű életpályájának e helyt is tárgyalt szakasza (is). Az alábbiakban viszont - legalábbis érintőlegesen - elsősorban azt szeretném megvizsgálni, hogy Szekfű magatartása, alkalmazkodása az adott politikai viszonyokhoz, mennyire vethető össze, sőt összevethető-e egyáltalán (meglehet, eretnek és történelmietlen gondolat) a Szekfű híressé vált kismagyar-nagymagyar elméletébe foglalt nagymagyar úttal?

Mindehhez az ötletet, mondhatni a nyomot, amin elindultam, részben nem más adta, mint Szekfű Moszkvában írt követi jelentéseinek válogatása - ezekben ugyanis előszeretettel keres történeti példázatokat, meg nem tagadva historikus vénáját, és amelyek bízvást összevethetők egyes elemeikben, gondolataikban a Forradalom után tételeivel. Részben pedig Dénes Iván Zoltán alábbi értékelése: „Értelmezésében a kismagyar út a 16-17. században a magyar állam teljes integritását feladó kurucság. Hívei Erdélyre, a protestantizmusra és a törökre támaszkodtak a Nyugattal, a Habsburgokkal szemben. A kismagyar út a 19. században a magyar liberalizmus, a 20. században a balkáni államok közé süllyesztő turanizmus. Az, amely rombolja az államot és szétzilálja a társadalmat. A történeti állam integritását biztosító kívánatos nagymagyar út és az integritást kockáztató, azt aláásó kismagyar út ellentétében szinte mindig az utóbbi az erősebb, hiszen a közvélemény éretlen, s emiatt sokkal inkább lehet hatni érzelmeire, mint ítélőképességére. Az állam az, amely keretet, szerveződést és tartalmat ad a nemzetnek, biztosítja annak létét és nevelődését. [...] Szekfű Gyula számára a kismagyar út jelentette az ellenségképet, a nagymagyar út pedig a kívánatos politikát megtestesítő önképpel volt azonos. Az ellentétpár historizált, moralizáló, manicheus jellegű, amelyben a rosszat a magyarság bűneit megtestesítő barbár és emocionális Kelet, a jót pedig a Habsburgokkal (és a velük való megegyezés terhét és felelősségét vállaló magyar arisztokratákkal) azonosított, civilizált, racionális18 Nyugat képviseli.”19

Dénes tömören értékeli Szekfű 1945 utáni álláspontját is Bibóról írva: „Bibó István [...] nem értett egyet Szekfű Gyula álláspontjával, amely szerint a

16 Ablonczy László-. Az 1947-es párizsi békeszerződés aláírásáról. Magyar Szemle, 12. [új folyami (2003) 3. sz.

17 A kortársak (pl. Mindszenty József, Márai Sándor) számos esetben elítélő véleményeiből bőséggel idéz: Hatos R: Az öreg Szekfű Gyula i. m.

18 Kiemelések tőlem - K. Cs.

19 Dénes Iván Zoltán-. Önrendelkezés, nemzet, nacionalizmus. Regio, 2002. 4. sz. 61-62.

NÉHÁNY GONDOLAT SZEKFŰ GYULA 1945 UTÁNI SZEREPVÁLLALÁSÁRÓL 747