A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Katona Csaba: Forradalom előtt - avagy nagymagyar út Moszkva felé? Néhány gondolat Szekfű Gyula 1945 utáni szerepvállalásáról
744 KATONA CSABA marsall továbbította a magyar vezetésnek), hogy az új magyar követ nem lehet »(1) kommunista, (2) zsidó, (3) politikus. E negatív igényekhez pozitív ötlet is társult részükről, olyan embert, mint Szekfű Gyula szívesen látnának!« Ekkoriban írta meg a sok ellenérzést kiváltó Forradalom utánt (1947). A liberálisok ékelődtek, hogy no lám, a »fehér szekfűből« »vörös szekfű lett!« A konzervatívok pedig Szekfű »pálfordulásáról« suttogtak, igaz, halkan, mert túl hangosan egyre kevésbé volt tanácsos. Ne áltassuk magunkat, Szekfű könyve kibeszéletlen maradt konzervatív körökben mind a mai napig, bár 1983-ban Glatz Ferenc kiadta reprint kiadásban. Sunyi gyanakvás veszi körül. Már a címével baj volt, hiszen »1945-ben nem volt forradalom«. Lehet, hogy nem volt, nem is erről van szó. Szekfű könyve Kemény Zsigmond röpiratára alludál.”5 Hasonlóképp viszonyul Szekfűhöz Standeisky Éva is: „1945 októberétől már nem írt a Világba: követ lett Moszkvában. A forradalom útónban, amely már itt született, madárnyelven, olykor a Szovjetuniónak gesztusokat téve folytatta a józan helyzetértékelést. Immár teljesen elszigetelten - a Héttoronyba zárva- élt. Könyve ugyan 1947-ben megjelent Budapesten, de hatástalan maradt.”6 Ezt a megengedőnek tetsző álláspontot képviselte Kopátsy Sándor is: „Ebből következett, hogy Magyarországon csak olyan társadalom kialakítása volt elképzelhető, melyet Moszkva elfogad. Ezt a konzervatív magyar elitből egyedül Szekfű Gyula fogalmazta meg.”7 Szekfű mellett teszi le a voksot a diplomáciai iratait közreadó Lázár György is. Ugyanakkor nála nem esik szó kényszerről, sőt Szekfű moszkvai tevékenységét sikeres diplomáciai küldetésnek tekinti: „... ötven év távlatából is megalapozottan állítható, hogy Szekfű Gyula moszkvai követté történt kinevezése szerencsés választás volt. Egy igen nehéz és kritikus időszakban személyében olyan tudású ember látta el a könnyűnek egyáltalán nem mondható tisztet, aki történetiségében ismerte a szovjet-orosz fejlődést, európai műveltségével nehézségek nélkül kapcsolatot tudott teremteni a szovjet fővárosban működő diplomáciai képviseletekkel s a tények kényszerű tudomásul vétele mellett is megkísérelte képviselni az ország érdekeit.”8 Ugyanő máshol így értékel: „Visszatérve Szekfű jelentéseire, megállapíthatjuk, hogy Szekfű [...] tárgyilagosságra törekedett Magyarország és a Szovjetunió viszonyát érintő főbb kérdésekben is. Hangot adott azon meggyőződésének, hogy Magyarországnak már csak geopolitikai adottságai miatt is létérdeke, hogy legnagyobb szomszédjával jó kapcsolatokat építsen ki. Ebben mint követ maga is elévülhetetlen érdemeket szerzett.”9 Árnyaltabb és nem direktben megfogalmazott megközelítés Gyarmati Györgyé, akinek idézett írása ugyan nem közvetlenül Szekfű Gyulával foglalkozik, ám kitapintható egy rá (is) vonatkozó, mögöttesen meghúzódó vélemény annak tükrében, ahogy a diplomáciai kar más tagjait értékeli: „A delegáció10 diploma5 Czigány Lóránt: Mit is „vétett” Szekfű Gyula? Élet és Irodalom, 49. (2005) 25. sz. 1. 6 Standeisky Éva: Szekfű Gyula időszerűsége. Élet és Irodalom, 49. (2005) 27. sz. 1. 7 Szerencsés ember. Börcsök Mária kérdezi Kopátsy Sándort, http://www.kopatsy.hu/80eves/in- dex.htm 8 Lázár Gy.: Szekfű Gyula követ i. m. 13. 9 Uo. 9-10. 10 Ti. a párizsi magyar békedelegáció 1947-ben - K. Cs.
