A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Kardos József: Két politikai fordulat - két oktatási párthatározat. (Oktatáspolitika 1950-1954)
740 KARDOS JÓZSEF tok aránya a 60%-ot elérje, de legalább el kell érni országos viszonylatban az 55%-os arányt”.8 1954. november 20-án készült minisztériumi jelentés a KV oktatáspolitikai határozatának végrehajtásánál már a gondokról is beszámolt.9 Ezek szerint az általános iskola felső tagozatán 1960-ig nem valósítható meg a szakrendszerű oktatás, ami pedig alapkövetelmény lenne. Általában a fejlesztés - iskola, tanterem, felszerelés - a gazdasági problémák miatt csak lassan haladhat. Pozitív eredményként említi viszont ez a jelentés is, hogy országszerte „nagy lendülettel indult meg a magyar helyesírás megjavításáért, a szép magyar beszéd elterjesztéséért folyó munka”. Szó esett a pedagógusok helyzetének javításáról és az ezzel kapcsolatos gondokról is. A kezdő pedagógusok 2000 Ft letelepedési segélyt kaptak, de a lakásellátás nehezen ment. A régi pedagóguslakásokat nem kívánták visszaadni. A pedagógusoknak járó konyhakerti föld gyakran olyan rossz minőségű, hogy használhatatlan. A minisztérium - mint írták - ezen változtatni kíván. Az 1954. februári határozat pozitív szelleme, mondandója a maga korában mindenképpen jelentős érdeklődést váltott ki az érintettek körében. Ismeretes, hogy ez nem tartott sokáig. 1955 tavaszára ismét Rákosiék törtek előre a hatalmi vetélkedésben. A pozitív fordulattal kecsegtető párthatározatot éles kritika érte. Ezek a bírálatok Jobboldali opportunizmusról”, „nacionalizmusról, sovinizmusról, irredentizmusról és antiszemitizmusról” beszéltek. Az egyetemeken - mint állították - az 1954-es oktatási párthatározat után rosszindulatú támadás érte a kötött (fegyelmezett) tanrendet, a marxista oktatást, az orosz nyelv és a katonai ismeretek tanítását. A „nagypolitika” hullámvasútján utazó oktatásügy újból lefelé vette útjának irányát. * * * A tanulmányban két oktatáspolitikai, az MDP Központi Vezetősége által kiadott határozatot vizsgáltunk meg. A két határozat között lényeges eltérés mutatkozik. Az 1950-es határozatból szinte süt a bizalmatlanság a pedagógusok, az oktatási szakemberek irányában. 1954-ben az elfogadó, a támogató politika a meghatározó. A Szovjetunió nagyságát 1950-ben szolgaian hangoztató politikai és iskolai ismeretanyaghoz képest 1954-ben a hazafiság, a magyar nyelv és irodalom, a nemzeti történelem követelménye is teret kap. Mindebből kitűnik, hogy Nagy Imre kormányprogramjának társadalmi hatása nagyobb sugarú volt, mint amit a szövege önmagában tükrözött. Ugyanakkor egyértelmű, hogy mindkét határozat - igaz más formában és hangsúllyal - a szocialista oktatás és nevelés talaján állt. Az is kiderült, hogy az oktatásügy közvetlen pártirányítását nem akarták kiadni a kezükből a pártvezetők. Mégis - mint hangsúlyoztuk - a két határozat lényeges eltérést mutatott. Ez 8 Előterjesztés az Oktatásügyi Minisztérium Kollégiumához az egyetemi és főiskolai felvételekről. 1954. november 18. Uo. II. k. 54-59. 9 Előterjesztés az Oktatásügyi Minisztérium kollégiumához az oktatás helyzetéről és feladatairól szóló KV határozat végrehajtásának állásáról. 1954. november 20. Uo. II. k. 62-68.
