A történettudomány szolgálatában. Tanulmányok a 70 éves Gecsényi Lajos tiszteletére (Budapest-Győr, 2012)
Tanulmányok - V. - Izsák Lajos: A Tildy-kormány politikája
732 IZSÁK LAJOS A Tildy-kormány ezután közvetlenül a győztes nagyhatalmakhoz fordult s támogatásukat kérte a csehszlovákiai magyarság sorsának rendezéséhez. Az angol, amerikai és szovjet kormányhoz intézett levélben ismertették a prágai tárgyalásokat, felsorolták a felvidéki magyarság ellen hozott jogfosztó intézkedéseket, s azt kérték, hogy az esetleg megkötendő lakosságcsere egyezmény végrehajtásánál közreműködő vegyesbizottságban képviseltessék magukat. A szövetségesek nem tettek semmilyen intézkedést, kifejezésre juttatták, hogy nem hajlandók nemzetközi bizottság létrehozására a magyar-csehszlovák problémák megvizsgálására vagy a lakosságcsere ellenőrzésére. Azt javasolták mindhárman, hogy a két fél folytasson továbbra is tárgyalásokat egymással, és szabadon egyezzenek meg egymás között.32 Ezután nem maradt más hátra, mint hogy a magyar kormány újabb kétoldalú tárgyalásokon kísérelje meg a vitás kérdések tisztázását a csehszlovák kormánnyal. Az újabb tárgyalásokra 1946. február elején, már a Nagy Ferenc-kormány idején került sor. 1946. február 27-én Magyarország lakosságcsere-egyezményt kötött Csehszlovákiával, amelynek az volt a lényege, hogy ahány magyarországi szlovák önként jelentkezik az áttelepülésre, a csehszlovák hatóságok ugyanannyi magyart eltávolíthatnak Csehszlovákiából. Ezen túl aránytalan előnyöket biztosított a csehszlovák fél számára. Az egyezmény megkötésének értékelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy az nem két egyenjogú állam, hanem a győztes Csehszlovákia és a legyőzött Magyarország megállapodása volt. A magyar kormány - más lehetőséget nem látván - az egyezménnyel igyekezett az egyoldalú kiutasításoknak és a magyar nemzetiség szempontjából rendkívül súlyos és sérelmes rendszabályok alkalmazásának gátat vetni. „Ez az egyezmény arcul csapása volt a magyar nemzet önérzetének - írta Sulyok Dezső később az emlékiratában -, teljesen alárendelte annak nemzeti érdekeit a kom- munista-cseh-szláv imperializmusnak, törvényes formában másodrendű néppé a magyart tette a szlovákkal szemben: történelmünk egyik legnagyobb vétke volt népünk megmaradása ellen.”33 A kormányprogram feletti vitában kapott újból teret az államforma meghatározásának, illetve a köztársaság törvénybe iktatásának a követelése is. A „király nélküli királyság” megszűntetése után, 1945 elején intézkedés született az államfői jogkör ideiglenes rendezéséről. 1945. január 26-án háromtagú (Zse- dényi Béla, Miklós Béla, Gerő Ernő - majd közlekedési miniszterré történt kinevezése után Révai József, szeptembertől pedig Rákosi Mátyás részvételével) Nemzeti Főtanács alakult. Ennek jogkörébe tartoztak a közhivatali és más tisztségekre való kinevezések, azok, amelyek a kormány vagy a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják, továbbá a kormány tagjainak kinevezése és felmentése, valamint az elítéltek kegyelemben való részesítése. 1945 nyarán a Nemzeti Főtanács hatásköre tovább bővült, így pl. intézkedhetett a házasságon kívül született gyermekek kegyelmi úton való törvényesítéséről, majd hatáskörébe kerültek a címek adományozása, rendjelek és kitüntetések alapítása és 32 Gergely Jenő-Izsák Lajos: A huszadik század története. Pannonica Kiadó, Bp., 2000. 266-267. 33 Uo. 266.
